Most, hogy Koppányék kétharmaddal megint leverték Szent Istvánt és híveit, és az országot szépen visszakormányozzák majd Európából Levédiába, különösebb izgalom nélkül lehetett figyelemmel kisérni az új összetételű országgyűlés alakuló ülését, a szokásos zászlócipelési, eskütéteteli ceremóniákat. Áder elnök úr most sem bújt ki Savanyújóska szerepéből, egyébként pedig kicsit a Gyilkos elmékbeli Aaron Hotchner ügynökre emlékeztetett, aki minden részben el szokott sütni egy magvas, nagy embertől származó mondást.

Áder Deákot citálta többször is hosszasan, unalmas mondandója végét pedig Kölcseyvel zárta: „Büszke magyar vagyok én, keleten nőtt törzsöke fámnak,”, illetve bocs, hát úgy látszik én is elfáradtam már, mint a parlament korelnöke, de nem ezt idézte a himnusz költőjétől, hanem azt, hogy: „A haza minden előtt.”

Az egyedüli izgalmat tulajdonképpen csak az jelentette, hogy mi lesz Sneider Tamás sorsa. Aki mint tudjuk, saját bevallása szerint is, soha nem volt szkinhed, csak úgy nézett ki, mint egy szkinhed, és úgy viselkedett, mint egy szkinhed. De nem volt az soha. Ezt ő maga mondta. Többször is elismételte Hír tévében, hogy ő már csak azért sem lehetett rasszista, mert egy néger(!) kosárlabdacsapat (a Chichago Bulls) baseball-sapkáját hordta.

Aztán kiderült, felesleges volt az emiatti izgalom.  A négerező Roy, aki mint tudjuk, soha nem volt szkinhed, végül is jóval több, mint kétharmados többséggel a parlament alelnöke lett. Orbán nem hagyta őt az út szélén.

Szent István, nagyon magadra maradtál.