Proszektúra

Nem tudom mire vélni ezt a sok felháborodott hangú kommentet, amit az a híradás váltott ki, hogy Schmitt Pál kapja meg a nemzett sportolója címet.

Vádaskodnak, hogy igaz, hogy a plágiumgyanúba keveredett ex-köztársasági elnök többszörös olimpiai bajnok, de csak csapatban szerzett aranyérmet.

Mi az, hogy csak csapatban? Hiszen soha nem is tagadta, hogy igazi csapatjátékos ő. Aki nem fék akar lenni, meg ellensúly, meg ilyesmi, hanem motor.

Tudják, az a motor, ami hajcsa.

Schmitt Pál igenis nagyon sokat tett a sportért. Főleg a magyarért. Már az átkos diktatúrában is. Miniszterhelyettesként, sportdiplomataként, szállodaigazgató helyettesként.

És majdnem rendeztünk már olimpiát is. És, ha rajta múlik, hát hamarosan fogunk is. Felcsúton.

Az irigyeinek mondom, ezeknek a bűzlő végtermékeknek és fehérjehalmazoknak – ahogy Pali bá’ minden bizonnyal egyik kedvenc újságírója, Bayer Zsolt szokta nevezni eme hazaáruló egyedeket (akik tán még a himnuszt is úgy éneklik: Isten öld meg a magyart) –, hogy Schmitt Pálról is stadionokat fog majd elnevezni a hálás utókor, mint a Bozsik Cucuról, meg Puskás Öcsiről vagy arról a Groupamáról. Tudják, az aranylabdás Groupama Flóriról.

Szóval mondják meg őszintén, jelenleg ki más is lehetne alkalmasabb személy a nemzet sportolója cím elnyerésére hazánkban?

Esetleg még a futsalos Szijjártó Péter, de sajnos ő még nem töltötte be a hatvanat.

Szóval nem vitás, Pali bá’ a legérdemesebb erre a címre.

Egyébként pedig addig bosszantják ezt a nagyszerű embert, hogy a végén még tényleg megszerzi a nagydoktoriját is.