Mint tudjuk, a miniszterelnökünk kaukázusi kocsmák idült törzsvendégeinek stílusában felszólította az amerikai ügyvivőt, hogy ne bújjon a személyes diplomáciai védelme mögé. „Álljon ki, legyen férfi, és vállalja, amit állít”. 

Mintha csak azt mondta volna: gyere ki bazmeg, ha akarsz valamit! Bokszoljuk le egy az egyben!

Tette ezt a helyett, hogy a NAV és a korrupt esetek alapos vizsgálatát rendelte volna el.

Futó Barnabás viszont ez ügyben alighanem elszólta magát. Amikor ugyanis Orbán Viktor a fentieket mondta, egyidejűleg pedig Vida Ildikót keményen arra utasította, hogy pereljen, mert különben elbocsátja, akkor, állítása szerint, már tulajdonképpen elő volt készítve az André Goodfriend elleni feljelentés, azon az utolsó simításokat végezték.

Vagyis Orbán parlamenti keménykedése csak egy nekünk szóló cirkusz volt, semmi más.

Figyelemelperelés.

Az ügyvéd úrék egyébként a büntető eljáráson kívül, polgári per keretében, ötmilliós sérelmi díjat is követelnének a Vida Ildikó becsületén esett csorba miatt, amiből jól látható, hogy a NAV elnök asszony mennyire taksálja a saját renoméját. Ez az összeg kevesebb, mint Dzsudzsák Balázs havi jövedelmének egytizede. Ennyi pénzt L. Simon László államtitkár csak szimpla gépvásárlásra kapott a közpénzből ebben az évben. Ennyiért még egy tucat Gucci táskát sem lehetne megvásárolni, legfeljebb akciósan, de ennél Lázár János 2013-as soponyai fácánvadászata is többe került, Habsburg–Lotaringiai Mihály főherceg, Károlyi László gróf és Miklós liechtensteini herceg társaságában.

Csak azt nem értem viszont, ha már Orbán Viktor olyannyira kényes Vida Ildikó becsületére, hogy őt, súlyos szankciót is kilátásba helyezve, pereskedésre utasította, akkor miért tűri az ő becsületén esett sokkal nagyobb csorbákat?

Például Victoria Nuland, az Egyesült Államok európai ügyekért felelős vezető diplomatája még október 2-án egy washingtoni konferencián Orbán Viktorra utalva arról beszélt, hogy miként képesek ezek a vezetők  „a NATO ötödik cikkelyének takarója alatt aludni, miközben napközben az 'illiberális' demokráciát sulykolják; felkorbácsolják a nacionalizmust; korlátozzák a szabad sajtót; vagy mértéktelenül negatív színben tüntetik fel a civileket?”

Egy amerikai republikánus szenátor pedig az egész világ előtt neofasiszta diktátornak nevezte.

Ő miért nem perli be ezeket az embereket rágalmazásért?

De hát magát Barack Obamát is a rágalmazók közé lehetne sorolni, amikor azt mondta: „Magyarországtól Egyiptomig szabályozások végtelen sorával és nyílt megfélemlítéssel zaklatják a civil társadalmat.”

Vagyis, ha a miniszterelnökünk következetes, fel kéne jelentenie Obamát is.

Persze vannak olyan hangok is, amelyek szerint mindez már kevés. A pereskedés túl enyhe eszköz az USA-val szemben.

El is képzelem amint mindezt megvitatják a kormányunk külügyi kabinetjének az ülésén.

- Megérett a helyzet egy komolyabb lépésre, mondjuk egy hadüzenetre, indulatoskodna Szijjártó miniszter úr. Amire a futsal csapatának tagjai persze helyeslően bólogatnának. Igen, üzenjünk hadat ezeknek a köcsögöknek!

Ám Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke közbeszólna, hogy a történelmi tanulmányaiból úgy tudja, hazánk vezetői egyszer ezt már kipróbálták. - És mi lett a vége? – kérdezné kíváncsian a külügyminiszterünk.

- Sajnos nem jött be.