A régi (nem dakota) szólás-mondás szerint két dudás nem fér meg egy csárdában. Jó, de akkor mi ilyenkor a megoldás? A menekültkérdés kezelésében oly kreatív miniszterelnökünk rájött erre is. Az általa továbbfejlesztett népi bölcsesség ugyanis valahogy így szólna: ha két dudás nem fér meg egy csárdában, hát építs nekik még egy csárdát!

Ilyen egyszerű. Így aztán kedvére dudálhat a Lázár dudás is, Rogán dudás is, ki-ki a maga csárdájában. Vagy kukorékolhat a maga szemétdombján, ha valakinek esetleg ez a hasonlat jobban tetszik, a rivális dudások személyiségének ismeretében.

Egyébként a csárdáról, de különösen a szemétdombról viszont azonnal a Fidesz 5-ös számú párttagkönyvének büszke tulajdonosára asszociáltam. Ami munkásságának, és különösen a legújabb „Takarodjatok haza a kurva anyátokba!” című blogbejegyzésének ismeretében talán nem lehet véletlen. Az ő stílusához képest ugyanis egy csárda közege vagy egy szemétdomb is egy színpompás virágoskert.

Régebben az ilyesfajta bunkó kocsmai beszéd ritkaságszámba ment a hazai politikában, különösen a gyűlölködő kifejezések használata nem volt jellemző, ám ha egy-egy ilyen szó, mondat mégis kicsúszott valamely közszereplő száján, hát inkább letagadta.

Istenem, hol vannak már azok az idők, amikor még parlamenti vizsgálat is indult, hogy megkíséreljék kideríteni, vajon az ülésteremben bekiabálók közül ki kívánta a hordót és kinek! A szónoknak vagy a zsidónak?

Később viszont egyre durvább lett a közéleti hangnem. És bizony ebben leginkább két ősfideszes járt elől, Deutsch Tamás és Bayer Zsolt. Ám amíg az előbbi csak úgy általában pocskondiázott ordenáré hangnemben másokat, Bayer, a miniszterelnökünk egyik fő eszmetársa rendszerint már inkább célirányosan tette ugyanezt, a zsidókra, cigányokra, egyéb népfajokra irányítottan. Most legutóbb pedig a migránsokat kurvaanyázta, s rohadékoknak nevezve küldte haza őket a „teveszaros sivatagjukba”. Persze tette mindezt valahol megbújva a tágas nappalija szögletében, jó biztonságos távolban a migránsok/bevándorlók/menekültek tömegeitől,

(László Petra legalább ott volt az első vonalban, és szemtől-szembe rugdosott!)

Ami a legszomorúbb ebben persze, hogy Bayer uszító szavainak szinte alig volt visszhangja. Úgy látszik, kezdünk ehhez hozzászokni.

Elképzelem egyébként, ha ez így megy tovább, hogyan fog mondjuk egy parlamenti interpelláció lezajlani.

Házelnök: - Az anyád redves picsáját, hát ugassá’ te rohadék, mi a faszt akarsz má’ megint a miniszter úrtól?

Majd miután elhangzana a képviselői felszólalás, arra pedig e képen reagálna: - Elmész ám te a jó anyádba, te baromarcú gané, a hülye kérdéseddel! Gondolod, te mocskos, szemét kis köcsög, hogy a miniszter úrnak nincs jobb dolga, mint a te idióta süketelésedre válaszolgasson? Hát kussoljál már te tetű faszkalap, mert ráülök a szádra!

Mindenesetre igen jellemző, hogy Orbánnak nem az a tanulság mindebből, hogy fel kéne lépni az ilyen uszító, bárdolatlan megnyilvánulások ellen, hanem az az álságos következtetés, miszerint a hazai politikai élet nem a női politikusoknak való. Ahogy az egyik KDNP-s képviselő, Varga István fogalmazott már vagy három éve oly frappánsan és örökérvényűen: „Ha mindenki a két-három vagy négy gyermekét megszüli, és eleget ad a hazának, és mindenki boldog lesz, ezt követően mindenki megvalósíthatja saját magát”