Minap reggel (is) sokadszorra elnéztem a (még néhány napig) koalíciós államtitkári bársonyszéket birtokló köpcös urat, amint éppen magyarázta soványka bizonyítványát.

Karinthy rossz tanulójának szelleme kísértett.

Horn Gábor, aki, bár bevallottan tanárember, de a teljesítményüket még sem merte osztályozni, többszöri riporteri unszolásra sem. Nagyon sok jó dolgot csináltunk, de követtünk el hibákat is – ezt hajtogatta.

Senki nem kérdezett rá: könyörgöm, legalább egy jó dolgot mondjon!  Adócsökkentés helyett adónövekvés történt. Nehézkes állami egészségügy helyett nem egy korszerű, magántőkét is mozgató, hanem hét (vagy huszonkettő?) regionális állami egészségügy beköszönte várható – ha egyáltalán... Az államháztartás karcsúsítása persze nuku. Egy olcsóbb, kevésbé beavatkozó, vállalkozóbarát állam álomkép marad. A gazdaság sem dübörög, enyhén szólva.

S akkor még nem is beszéltünk arról, hogy épp az Szdsz kulcsemberei jutalmazták, tüntették ki az alapvető emberi jogokat durván megsértő rendőri vezetőket.

Úristen, valaki emlékszik még az üvegzseb programra és a Lop Stop táblákra? (Amik nem tévesztendők össze a Kóka féle lap topokkal)

Persze hencegnek ők a patika-liberalizációval is, ami tényleg nagy dolog. (A szó szaros, pardon: szoros értelmében.) Végre a benzinkútnál is lehet hashajtót kapni vagy a TESCO-ban puffadásgátlót.

Horn úr ismételten megpróbálta azt is elhitetni, hogy ők felsőbbrendűek. Csak ők tudják a tutifrankót. A nehézkes, lomha, ásatag, őskomcsi MSZP-vel szemben.

Ha pedig a Zorbán kerül hatalomra, az maga a nemzethalál.

Nem tudom egyébként, ki az az önkínzó, mazochista alak, aki élvezi, ha hetente mindig ugyanazokat a figurákat, a picsázós Horn Gábort, a lassanmondomos Lendvai Ildikót és hasonszőrű társait láthatja, hallhatja az m1 és m2 összevont reggeli műsorában. (Néha, a változatosság kedvéért megkapjuk desszertként a focihoznemértő Dávid Ibolyát, amint éppen a haláladóról, meg a nagy pártok gonoszságairól, és titkos összejátszásáról értekezik. Nagyritkán pedig a lassúbeszédű Tarlós urat, az egykori anyakönyvvezetőt.)

Nem tudom, ki az aki úgy gondolja, a magyar királyi tévé feladatát akkor teljesíti jól, ha meg sem kísérli a tárgyilagos tájékoztatást.

És ki az, aki úgy gondolja a baloldalon, hogy ez a gyakori szereplés egyébként használ a fentnevezett politikusoknak és pártjaiknak?

És ki az aki úgy gondolja a jobboldalon, hogy ő bizony megengedheti magának a közszolgálati tévé ilyen totális mérvű bojkottját?

S persze nem tudom azt sem, ki az aki úgy gondolja mindkét oldalon, hogy a hiba a kérdező újságírókban van.

Pallagi összeférhetetlen, de a Bors, a Stop, vagy a Zoom alkalmazottja az már nem? Aczél vagy Orosz összeférhetetlen, de a Népszabi, vagy a 168 Óra munkatársa nem?

S érti valaki, Bánónak miért is kellett elmennie? Hiszen akikkel szemben állítólag megengedhetetlen hangnemet használt, azok ezt észre sem vették. Sőt szerintük nem is valósult meg semmi ilyesmi.  (Vagyis pont fordítottja történt annak, mint ami a viccbéli hölggyel esett meg a sötét moziban. „Nézd már itt b…nak!” – jegyezte meg felháborodottan. Majd még nagyobb felháborodással hozzátette: „Jé, és pont engem!”)

Ami most már a lényeget illeti. Oda akarok kilyukadni, hogy nem tudom, bárhol a világon van e még egy olyan közszolgálati médium, amelyik megteheti azt, hogy legnézettebb politikai műsorában folyamatosan és szinte kizárólag csak azon pártok képviselőit szerepelteti, akik legfeljebb a társadalom egynegyedének szimpátiáját élvezik.

Ha egyáltalán élvezik azt is még.