Közhelyszámban megy Bibó gyakran idézett megállapítása. Demokratának lenni annyi, mint nem félni. Ma errefelé a baloldali értelmiség fél. Jogos-e a félelmük? Mi a teendő?

A minapi melegfelvonulás mindenkit elgondolkodtatott. Hogy hogyan tovább Magyarország?

A Joggal a Jogállamiságért Közhasznú Egyesület – több sajtóorgánumban, pl. a mai ÉS-ben is megjelentetett - közleménye szerint a 2008. július 5-i budapesti melegfelvonulás erőszakos eszközökkel történt akadályozása megmutatta, hogy a Magyar Köztársaságban olyan alapvető szabadságjog, mint a gyülekezéshez való jog békés gyakorlása nem biztosított, és a törvényhozó is mulasztást követett el, amikor ezen alkotmányos jog gyakorlásának garanciáit és megsértésének szankcióit alkalmazható jogszabályban nem rögzítette. A Joggal a Jogállamiságért Közhasznú Egyesület ezért – amellett, hogy az ellentüntetésnek nevezett gyalázatos eseménysorozat és az ehhez kapcsolódó közhatalmi impotencia miatt felháborodását fejezte ki, felszólította a Kormányt és az Országgyűlést, hogy a hasonló esetek elkerülése érdekében haladéktalanul alkossa meg a szükséges jogi eszközöket.

Az Egyesület felhívta az érintett jogállami szervek figyelmét arra is, hogy a magyarországinál mélyebb és régebbi demokratikus hagyományokkal rendelkező európai államok egy sor szankciót ismernek az alkotmányos jogok – közöttük a gyülekezési jog megvédésére.

A hvg.hu internetes hírportál szerint Heves megye rendőrfőkapitánya felszólította az állomány tagjait, hogy határolódjanak el az idén év elején, márciusban alakult Készenléti Közrendvédelmi Akciócsoport elnevezésű egyesülettől, „amelynek tagjai rendőrként tűnnek fel, s közöttük büntetett előéletű emberek is vannak.” A közelmúltban értesülhettünk róla, hogy a Magyar Gárda is terjeszkedik. Immáron Kft-ként is tevékenykedik, többek között magánnyomozói feladatokat is felvállal. Úgy tűnik, az egyesülési jog, egyelőre jobban érvényesül, mint a gyülekezésé.

Elsősorban a hazai baloldali elit köreiben – sőt, ne is tagadjuk, a zsidó identitásukat felvállalók között még élesebben - jelentkeznek az alkotmányos alapjogok érvényesülésével kapcsolatos kérdések.

Egyik prominens, közismert és köztiszteletben álló baloldali értelmiségi fogalmazta meg ezeket a tipikus - hazánk, s önmagunk sorsáért aggódó kétségeket a barátjához írott e-mail-jében.. (A nevét csak azért nem árulom el, mert nem hatalmazott fel erre. Úgy gondolom, nem bántom meg azzal, ha gondolatait, tépelődéseit mégis a nyilvánosság elé tárom.

 „Mi volna az a teendő, ami ellensúlyozhatná (megfékezhetné? kiolthatná?) a szervezett csőcselék aktivitását; mi több, az a mögött széles terjedelmében megbúvó (meg-megnyilvánuló? fel-fel bukkanó) rasszizmus, nácizmus meglétét? Mi ellensúlyozhatná a mindezek iránti közönyt?

Nem a köztársaság berendezkedésének kellene mégis a maga rendszabályaival és eszközeivel végre nyomatékos megálljt parancsolni a menetrendszerű garázdálkodásnak? (Függetlenül attól, mi a véleménye arról Morvay Krisztinának.) Nem az értelmiségnek (miért csak annak?) kellene pártfüggetlen nyomást gyakorolni a kormányzatra, hogy merjen erélyesen fellépni?

Végül egy hülye kérdés: mi ér el a viták, nyilatkozatok, petíciók hatásából az utcai harcosok köreihez? És ha elér, akkor mi van?!... Én nem tudom, mit kellene tennem, de egy tömeg-inger ellen sem kedvem, sem ízlésem tömeg-ingerrel fellépnem, miközben fogalmam sincs, hogy helyette mi volna a dolgom? És jó-e, hogy félek? Vagy jó-e, ha nem félek? És ha félek, mi által, hogyan győzzem le a félelmem? És ha nem félek, hogy és hol legyek bátor?

Tipikus értelmiségi kérdések, egyelőre válaszok nélkül.

Szerintem nekünk is ki kéne találni valamit. Valami ütőset. Egyelőre csak egy dolog jut eszembe. Ha a Magyar  Gárda Kft-t alapított. Csináljunk mi RT-t.

Magyar demokrácia NYRT-t.

Ja, és én Bibó mondását tovább fejleszteném. A demokrácia annyi, mint nem félni. Nem félni pedig annyi, mint demokrácia.