Egy közeli rokonunk, ismerősünk váratlan és rejtélyes eltűnése valójában többnyire nagyobb megrázkódtatás, mint, ha a halálhíréről értesülnénk. Szeretteink halálának bizonyossága szörnyű érzés, de mégis végleges lezárása egy adott személyhez fűződő viszonyunknak. Előbb-utóbb kényszerűen tudomásul vesszük, belenyugszunk, hiszen tudjuk ő már nem fog visszajönni. Az eltűntek visszatérésében azonban mindig lehet reménykedni, akár húsz év multán is.

A legszörnyűbb azonban mégis az, amikor ismeretlen körülmények között meghal valakink, s soha nem tudjuk meg az igazat, mi történt vele. Egy balassagyarmati alig negyven kilós diáklány, Balogh Erika szeptember 15-én Hatvan és Aszód között kizuhant a vonatból. A hivatalos verzió szerint a lány percekkel a szerelvény Aszódra érkezése előtt valahogy kinyitotta a százhússzal száguldó vonat nehéz vasajtaját, kilépett rajta, és zuhantában becsukta azt maga mögött. Az apuka szerint a rendőrök azonnal kijelentették, csakis öngyilkosság lehetett. Ám a család azóta is az igazságot keresi: ha lányukat már nem kaphatják vissza, legalább tudni szeretnék, mi történhetett. Erika aznap a miskolci jogi egyetemről igyekezett hazafelé egy aznap délutánra esküvőre, ahová a szüleivel együtt hívták meg.. Indulása előtt még hazaszólt. Édesanyját később lánya telefonjáról már a vonat kalauza hívta: a megrémült szülővel azt közölte, lánya csomagját megtalálták a vonaton, de Erika nincs sehol. Leszállni nem látták. A családdal csak este közölték: lányukat halva találták a sínek mellett. A kalauz először azt mondta, kezelte a lány jegyét, majd azt, hogy nem látott semmit. Az sem világos, mi történt a lánya ékszereivel? Fülbevalóit, karláncát ugyanis nem találták meg.

Ez  év nyarán felröppent a jó hír, a rendőrség rászánta magát a gyanúsabb felderítetlen ügyek aktáinak leporolására, ismételt átvizsgálására. Nem tudjuk még milyen eredménnyel. Egyelőre olyan nagy visszhangja nincs a dolognak. Azt viszont tudjuk, hogy az eltűnési ügyek és az ismeretlen eredetű balesetek kivizsgálása körül hosszú ideje valami nincs rendben, holott a számuk növekedik. Az eltűnt személyek életkora 8-10 évestől a nyolcvanvalahány év közötti, az összetételük az öreg, magukról már alig tudó beteg emberektől a kalandvágyó fiatalokig, depressziós betegektől a valaki, vagy valami elől menekülőig terjed

Nyolc éve tűnt el az akkor ll éves Till Tamás. A bajai vadaspark mellett látták utoljára, a kerékpárjára is ott bukkantak rá néhány hónappal később. Azóta senki sem látta. Nem tudunk semmit a 2006-ben eltűnt szabadszállási vállalkozóról Rózsa Sándorról sem.

Strehó Gergő, 17 éves szécsényi futballista, 2006. február 11-én Budapesten tűnt el rejtélyes körülmények között. Az adatai a rendőrség honlapján tévesen szerepeltek: Gergő nem 75, hanem csak 60 kg; és eltűnésekor semmilyen személyes irata, így a személyi igazolványa sem volt nála!

Kiss Gábor 17 évesen tűnt el Egerből szintén még 2000 októberében. Otthonról azzal indult el, hogy a barátaival egy koncerten fog részt venni. Attól kezdve senki sem látta. Pontosabban felismerték még nem sokkal később egy kis vegyesboltban, furcsa kinézetű emberek társaságában, másnap kora reggel pedig a városhoz közeli egyik falu főutcáján vélte őt látni a helyi – már nyugdíjas - körzeti megbízott rendőr felesége. Határozottan állította, hogy az eltűnt fiú volt az, méghozzá olyan szituációban, hogy őt erőszakkal betuszkolták egy személyautóba, azzal a kísérő szöveggel, hogy „Hiába léptél meg faszfej, úgy is utolértünk!”

A rendőrök azonnal kijelentették, az eltűnés oka a kalandvágy, s az esetet csak később kezdték komolyan venni, de akkor sem törték nagyon magukat. A család kitartó több éves küzdelme kellett ahhoz, hogy az ügyben a nyomozást elrendeljék. Pedig az eltűnést követően a fiú is előkerült. Dunaújváros határában találták meg a holttestét a Dunában. A szakértők szerint az eltűnése után szinte azonnal megtörtént a tragédia, a gyerek a vízbe belefulladt. Azt azóta sem tudja senki, hogyan került a l7 éves gimnazista Egerből a Dunába. Aki mellesleg az osztály egyik legjobb tanulója volt, s az eltűnése előtt egy héttel értesült arról, hogy megkapta Eger város ösztöndíját.

Egy ország mentális állapotáról szerintem az is sokat elárul, mennyire törődik az állampolgáraival. Olyan-e mint egy jó szülő, aki aggódik az eltűnt gyermekéért, vagy erősebb a bürokratikus, száraz hivatalos szemlélet, aminek nem az a lényege, hogy miként tudok az állampolgáraimon segíteni, hanem az, hogy miként tudok ügyes-bajos problémáktól szabadulni. Öreg könyökvédős hivatalnokok még ma is úgy oktatják a tanoncokat, hogy az első és legfontosabb teendő egy ügyirat feldolgozása során az, hogy megpróbáljunk tőle megszabadulni, hová lehet áttenni, s megkíséreljük átpasszolni. Egyik helyen a megyehatáron egy tóban - igaz régebben történt - ismeretlen vízben úszkáló vízi-hullát fedeztek fel. A két szomszédos megye rendőrei napokig lökdösték azt ide-oda, hogy szabaduljanak tőle.

Az internetes portálok tele vannak eltűnt emberek keresésével. Aki olvasgatja őket, megrendülten tapasztalja, majdnem mind egy-egy segélykiáltás. Segítsetek megtalálni azt, aki nekünk oly fontos!

A hatóságok azonban nem sok empátiával vannak megáldva e tekintetben sem. Az első reakció nagyon gyakran az elhárításé. S, ha mégis belefognak a vizsgálatba, gyakran abban sincs sok köszönet. Az ilyen ügyek kivizsgálásával ugyanis legtöbbször a kezdő munkatársakat bízzák meg.

Pedig, ha azt feltételezzük – ami korántsem túlzott következtetés -, hogy az eltűnési ügyeknek csak egytizedében történt bűncselekmény, akkor is nagyon nagy a baj. Hiszen, gondoljunk bele, száz eltűnési ügy mögött tíz esetben a legsúlyosabb bűncselekmény, gyilkosság áll. Gondoljunk például a Szlávy Bulcsu ügyre, ahol vagy tíz évvel később találták meg a holttestet a garázsban elásva.