Isten éltessen kedves Feri!

Jelentem, a Ferenc napi felvonulás jól sikerült. Ami alapvetően azt jelenti, hogy a rendőrök nem vízágyúztak, nem lövöldöztek könnygázgránátokat, és nem rugdostak meg senkit sem. De nem ruháztak meg senkit az ellentüntető hazafiak sem, nem gyújtottak fel autókat, nem dobáltak utcaköveket és Molotov-koktélokat, s szarral sem öntöttek le senkit. Igaz, maga a ünnepelt és udvartartása csak az esemény legvégén tűnt föl a menetben, tán nem akarta az egész Andrássy utat végiggyalogolni, fáradt lehetett, hiszen, mint a blogjából tudjuk, minden nap futni szokott a Margit sziget környékén, bár mostanában az Achilles-ina kicsit rendetlenkedik. Szóval csak a Szépművészeti múzeumnál csatlakozott a demonstrálókhoz. De hát jobb későn, mint soha. Így legalább felgerjesztette a már lankadó figyelmet. Mert nem egyedül jött ám. Vele jöttek a családtagok, barátok és több tucat titkosrendőr. Bár nem hívta senki, sőt ellenkezőleg, de ennek ellenére állítólag jövet, menet megtapsolták.

Isten éltessen hát kedves Feri!

Aztán Feri a többiekkel együtt elmormolta – vagyis ahogy ilyenkor elegánsan, sőt eufemisztikusan fogalmazni illik: hitet tett – az Alkotmány 70. §-a mellett, amely szerint a "Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül".

Kár, hogy a rendezők a 70. § többi részét már idő hiányában nem ismertették.

A 70/B §. A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához

70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.

70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.

Sőt, a rendezők ide vehették volna akár a 18. §-t is, miszerint a Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez

De kezdhették volna a felolvasást és ünnepélyes fogadalmat mindjárt a 2. §-ában írtakkal is, amely szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam ahol minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja. (Korábban még dolgozó népről szólt a rendelkezés.)

Szóval lett volna még itt néhány alaprendelkezés, amelyikről érdemes lett volna szót ejteni. Na mindegy, legközelebb talán már ezekre a törvényszakaszokra is sort keríthetünk.  De, javaslom, akkor a rendezők ne azt kérjék majd, hogy a politika és a politikusok tartsák távol magukat, hanem éppen ellenkezőleg. Legyenek ott mindannyian, és ott a Hősök terén a nép előtt, szívükre tett kézzel tegyenek fogadalmat mindezek betartására. 

Bár az is lehet, jobban hangozna a fogadalomtétel valahol Szabolcsban, vagy Ózd környékén.

Ennek viszont így nem sok értelme van. Néhány ezren vonulgatnak a fővárosi hermetikusan lezárt utcáin, terein. Miközben tovább pusztul lefelé az egész ország. A feszültségek napról napra nőnek. Az elnyomorított, munkanélküli falvak népe az éhhalál szélére sodródott, a segélyekből élők nem csupán a kirekesztő előítélettől szenvednek, de a zsarolóktól is. A munkanélküli tömegeket pedig nem csak a nyomor, a betegség (pl. az ismét megjelenő tífusz) sújtja, de sújtja az előítélet is. Ha egy cigánytelepen lakó harminc családból kettő tolvajlással igyekszik életben maradni, akkor különösen a jobboldali médiumok, élén az olyan, az országunk elnevezését is lenyúló sajtóorgánumokkal, mint a Magyar Nemzet azonnal pellengérre állítják az egész közösséget. Címlap-sztoriként.

A börtönök tele vannak pitiáner bűncselekmények miatt elítélt nyomorultakkal, miközben a felső tízezer hobbiból politizáló vezetői egymást figyeltetik, s persze mószerolják, de azért lebukni soha nem buknak le akár hány milliárdot lopnak is.. Amikor meg már igen nagy a baj, s borulni látszik a bili, akkor viszont mindig összefognak. Emlékszünk, elhíresült választási szlogen volt példul a LOP STOP. Beszéltek üvegzsebről is, még törvényt is hoztak. Kár, hogy még azok sem vették komolyan, akik kitalálták. Sőt.

Na mindegy. Egyelőre ez is valami, ami most történt. Öt-hat ezren a másság elismeréséért, a toleranciáért tüntettek. S néhányukban talán egy pillanatra a többi idézett alkotmányos rendelkezés betartásának a kívánalma is felmerült.

De még a tegnapi Ferenc napi tüntetésnél maradva. Az esemény azzal zárult végül, hogy mindenki kézzelfogható jelét is adta a tarkaságának. Lehet-e véletlen, hogy Gyurcsány az ő tarkaságát éppen a piros színnel fejezte ki? S nem volt-e abban valami dezsavű érzésünk, amikor azt a piros valamit a nyakába kötötte? Mint a mókus fenn a fán.

Isten éltessen hát kedves Feri!