Tegnap arról írtam, hogy a bíróságon Weiszdorn Róbert bocsánatot kért Kaiser Edétől azért, hogy az általuk elkövetett bűncselekmény miatt őt és Hajdút ítélték el.

Beszámoltam arról is, hogy a Kaiseréket ártatlanul elmarasztaló bíróságok, s az őket ártatlanul megvádoló ügyészség viszont még ez idáig nem tartották szükségesnek a bocsánatkérést. De úgyszintén nem az a rendőrség sem, amelyik máig tisztázatlan okokból és körülmények között 25 millió forintot még ki is fizetett valakinek, aki sokban segítette a Kaiserék elleni alaptalan vádak megalapozását.

Az volt a végkövetkeztetésem, hogy úgy látszik, erkölcsi téren a magyar igazságszolgáltatásnak, sőt a magyar politikai elitnek is, azért van még mit tanulnia az alvilági kemény fiúktól és gyilkosoktól.

Most meg azt a meglepő hírt olvasom, hogy a budapestiektől csütörtökön elnézést kért a NATO főtitkára, Jaap de Hoop Scheffer a közlekedési dugókért. Mint köztudott a NATO védelmi miniszterei csütörtökön és pénteken tanácskoznak Budapesten, s péntek délután, távozásukkor meglehetősen nehéz lesz kijutni a ferihegyi reptérre.

Demszky Gábor tojásos zakójára mondom, nem értem ezt a főtitkári mentegetőzést!

Ezzel az az én bajom ugyanis, hogy mindenki tudja talán, a főtitkár úron kívül, hogy. Budapest közlekedése nem csupán a NATO csúcsok alkalmával katasztrofális, sőt mondhatni kaotikus, hanem úgy általában minden nap, éjjel-nappal, vagyis mondhatni, nonstop. Mégsem emlékszem olyasmire, hogy emiatt akár Gyurcsány Ferenc, akár Demszky Gábor, akár más, a közlekedésért felelős főmufti egyszer is elnézést kért volna tőlünk. Sőt ezek az urak például 500 Ft-os dugódíjról fantáziáltak, miközben a mai napig nem tudták megoldani, hogy aki nem akar Budapesten keresztül utazni, az a várost elkerülhesse. Sőt mindeközben a belvárosban mélygarázsok, óriási parkolóházak épülnek - többek között a kormányzati negyedben: a város ezzel is csak az autósokat csábítja továbbra is a város centrumába.

Ugyanakkor a tömegközlekedés ritkításán is törik a fejüket, azok állítólagos veszteségessége miatt, bár úgy tűnik az ötlet egyelőre elvetélt, miközben viszont ezen vállalatok vezetői rendszerint mégis horribilis jövedelmeket markolnak föl.

Antal Attilát például pályázat nélkül, Hagyó Miklós szocialista főpolgármester-helyettes javaslatára nevezte ki a Fővárosi Közgyűlés - a kormánypártok és több ellenzéki képviselő támogatásával - 2007. január elsejétől a vezérigazgatói posztra. Munkaszerződése 2011 áprilisáig szólt, 1,5 milliós havi jövedelme és prémiumai alapján legalább 60 milliós végkielégítés járt volna. (Mellesleg: ezzel a fizetéssel a MÁV-nál a 30 legjobban kereső dolgozó közé sem került be.)

Szóval, visszatérve a lényegre, Budapest nem csupán a NATO csúcsok alkalmával lakhatatlan város, hanem úgy általában mindig. Ezért viszont még tudtommal senki sem kért tőlünk soha elnézést.

Egyik rokonom a közelmúltban Etyekre költözött ki a fővárosból, ahonnan használt tetőcserepeket is vitt magával a falusi házikó palatetejének kicserélése céljából. A helybéliek nem tudták elképzelni, mi a csudának festette be a cserepeket az új szomszéd szürkés-feketére. Nem akarták elhinni, hogy a fővárosi levegő tette ilyen koszossá.

Vajon ezért például ki kér a fővárosiaktól bocsánatot? Jó, én készséggel elhiszem, hogy vannak Budapestnek olyan részei, ahol a cserepek ével múlva is szép élénkvörös színűek maradnak. De a pártok és kormányok által oly hőn szeretett nyugdíjasok többsége sem ilyen környékeken lakik.

Ki kér azért bocsánatot, hogy a fővárosban az embereknek bizonyíthatóan átlagban 3 évvel alacsonyabb a várható életkoruk, mert oly mértékű a környezet szennyezettsége?

Mindezért is majd szintén a NATO főtitkára fog engedelmünkért esdekelni? Vagy netán megint csak Weiszdorn Róbert?

Netán a kapuban szemlesütve toporgó, kezeit tördelő Szent Péter?