Mint tudjuk, a közelmúltban eljárást indítottak a rendőrök az RTL Klub munkatársa ellen a mozgássérülteknek kiállított uniós parkoló-igazolványok hamisításáról készített riportjával összefüggésben. Aki nem tudná, ez annyit jelent, hogy először is gyanúsítottként kihallgatták őt, amelynek során persze nem csak a bűntettéről kérdezgették, de egy sor személyes adatáról is kifaggatták, kikkel él együtt, kinek mennyi a jövedelme a családban, s egyáltalán miből él, milyen ingó és ingatlan vagyonnal rendelkezik, stb. Kíváncsiak arra is, rendelkezik-e valamilyen tetoválással, anyajeggyel, pörsenéssel, egyéb ismertetőjeggyel. Aztán a kihallgatása után következett az úgynevezett „rabosítás”, amelynek hallatán egyébként sokan rémülten arra gondolnak, hogy bilincsbe verve máris be kell vonulniuk a börtönbe. Pedig „mindössze” csak az történik ilyenkor, hogy a kezeinket bemázolják valami undorító fekete kulimásszal és az ujjainkat, majd a tenyerünket többször is egyenként rányomkodják egy papírlapra, aztán egy számot adnak a  kezünkbe, a falhoz állítanak és több nézetből is lefényképeznek, majd mindezeket az adatokat nyilvántartásba helyezik.. Súlyosabb esetekben DNS mintát is vesznek.

Szóval ilyesmit élhetett át ez a riporter is azért, mert nem hogy egyszerűen csak végezte volna a dolgát, s dicsérgette volna kritikátlanul nyakra-főre a derék zsarunkat, mint például a Kék fény műsorvezetői szokták, hanem még segített is a bűnüldöző hatóságoknak egy korrupció leleplezésében, méghozzá egy olyan országban tette ezt, ahol  az egyik legkedveltebb közmondás az, hogy Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen, s ahol egy  Zuschlag nevű figura például azon háboroghat a telefonban, hogy nem kap kellő segítséget bizonyos magas politikai köröktől az ellene és társai ellen indított büntetőügy megúszásában. (Apropó, tudja már valaki a választ arra a kérdésre, hogy miből fizetett be a vádlott az eljárás során ötvenmillió forintot?)

De visszatérve az RTL riporterének ügyére, a rendőrség magatartása üzenetértékű: jobb, ha nem kotnyeleskedünk bele a nyomozók munkájába.

Még szerencse, hogy Kondorosi Ferenc úr a zéró tolerancia nagy híve - kivéve a halaszthatatlan kuglófsütés bizonyos eseteit - , valamint az új rend (nuovo ordine) és szabadság kormánybiztosa azonnal közbelépett és bátran kinyilatkoztatta a sajtóban, megelőzve a döntésre illetékes hatóságok állásfoglalását is, hogy az újságíró nem követett el bűncselekményt, ezért a rendőrségnek és az ügyészségnek azt a törvényi rendelkezést kellett volna alkalmaznia miszerint a büntetőeljárást meg kellett volna szüntetni. Amit a riporter elkövetett ugyanis, az nem veszélyes a társadalomra.

Megnyugtató számomra, hogy ebben az országban, azért legalább egy állami potentát, egy kormánybiztos, ha kell azonnal a helyén van. Az más kérdés, hogy miért nem látta ezt az esetet azonnal ugyanígy a riportert rabosító intézkedő rendőr, ennek a rendőrnek a felettese, ennek a felettesnek a felettes felettese, valamint a felügyeletet gyakorló ügyészség, a felügyelet gyakorló ügyészség felettese, és így tovább egészen az országos főkapitányig

A mai hírek szerint viszont mégis leesett a tantusz az illetékes szerveknél is, és a fővárosi főügyészség a nyomozást megszűntette a riporterrel szemben, mert nagyon helyesen úgy vélte, hogy az újságíró cselekedete nem volt veszélyes a társadalomra.

Ezzel az állásfoglalással én mégis csak részben értek egyet.  Komoly hiányérzetem van. Ugyanis a főügyészség félbehagyta a gondolatmenetét, amikor ezzel a sommás megállapítással az ügyet lezárta.

Kedves ügyészség, az szerintem is – s mint láttuk Kondorosi úr szerint is -  rendben van, hogy az újságíró leleplező tette nem volt veszélyes a társadalomra! De azt miért nem tetszettek hozzátenni, hogy nem hogy nem volt veszélyes, dr kifejezetten inkább hasznos?

És még egy kérdést feltennék a tisztelt ügyészségnek: vajon miért nem találta társadalomra veszélyesnek az ügyben az ártatlan embert rabosító rendőri szervek cselekedetét?