Annakidején Mézga Aladár emlegette, amikor valami tanácsot kért tőle a faterja, hogy egy forintért megmondom.

Talán ez a hajdani békebeli rajzfilmes feeling ugorhatott be Bajnainak is, amikor egy forint ellenében vállalta, hogy az országnak kormányfőként megmondja a tutit. Gyurcsány Ferenc ebben a beosztásban korábban ugyan teljesen ingyen tette a dolgát, de hát, mint utólag kiderült, az ő munkája körülbelül annyit is ért.

Ahogy egyik ügyvéd ismerősöm járt a lerongyolódott ügyfelével, aki jogi tanácsot kért, ám hozzátette, hogy sajnos nem tud érte fizetni, mert nincs pénze, mire az ügyvéd úr kijelentette, tisztelt uram adok én magának jogi tanácsot ingyen is, de az olyan is lesz!

Bajnai Gordon azt egyelőre még nem részletezte, hogy a havi egyforintos juttatást hogyan gondolja majd fölvenni, csak úgy zsebből zsebbe, vagy szabályosan munkabérként bérjegyzéken, esetleg vállalkozói számlán, átutalással, mondjuk „népsanyargatás” TEÁOR besorolással. Ha viszont netán munkabérként venné fel ezt az összeget mégis, akkor hogyan és ki fizeti majd utána a közterheket.

És mit fog mindehhez szólni az ilyesfajta megszorításokat ellenző harcias közalkalmazotti szakszervezet?

Azt sem közölte a leendő miniszterelnök, hogy mihez kezd majd a havi egy forintjával? Jótékony célokra ajánlja-e fel ő is, esetleg államkötvényeket vásárol rajta, vagy feléli az egészet, mint szépemlékű Fletó tette a vállalkozása száztízegynéhány milliós nyereségével.

És persze ne feledkezzünk meg a legfontosabbról! Ha a miniszterelnöknek egy forint lesz a havi gázsija, akkor indokolttá válik a minisztereknek, államtitkár uraknak, főosztályvezető kartársaknak is arányosan ehhez igazítani a jövőbeni havi béreit. Nem beszélve az egyéb juttatásokról, költségtérítésekről, Audikról, egyebekről.