A Kurucinfo, a hazai fasiszta gondolatoknak a legaljasabb, leggyűlölködőbb szócsöve a közelmúltban arról cikkezett, hogy a cigányok szeretik az emberhúst. Mostanában pedig újra elővették, és jó néhány írásukban ismét terjesztik a 127 évvel ezelőtt történt tiszaeszlári per gonosz, antiszemita hazugságait.

Egy Lipusz Zsolt nevű egyén „Máig élő tabu: Solymosi Eszter meggyilkolása és a tiszaeszlári per” címmel eresztett meg egy agymenést. Lipusz Zsolt középiskolai tanár úr amikor e régi események kapcsán ítélkezett, természetesen még azt a fáradtságot sem vette magának, hogy a legalapvetőbb tényekkel tisztában legyen.

Írása szerint: „Április végén azonban Scharf Samu, a helybéli templomszolga Scharf József ötéves (egészen pontosan 4 év és 9 hónapos) kisfia arról kezdett beszélni, hogy Solymosi Esztert egy sakter és saját apja, illetve bátyja, Scharf Móric ölték meg oly módon, hogy nyakát elvágták, vérét pedig kifolyatták. Scharf Samu elmondása szerint mindezt a kulcslyukon keresztül látta."

Ez az állítás sem a per tényeinek, de még a Kurucinfo régebbi írásában Huber Lipót műve alapján ismertetett történéseknek sem felel meg. De hát az ilyen fajgyűlölőknek egyébként sem a valóságos tények az érdekesek. A gonoszul összetákolt kényszervallatásokkal kicsikart vérvád szerint ugyanis nem a 4 év 9 hónapos (?) Samu, hanem a bátyja Móric látta az esetet a zsinagóga kulcslyukán keresztül, a gyilkosságban pedig nem vett részt, ő a per koronatanúja volt.

A Kurucinfo még 2007-ben részletesen idézett - s mostanában frissítve ismét közétett - Huber Lipót A vérvád és vérgyilkosságok története c. 1915-ben megjelent írásából. Az említett szerző már az állítólagos sértett nevét sem tudta helyesen leírni, őt Solymossy Eszterként aposztrofálta. De ez még csak hagyján. Huber tisztelendő úrnak alapvető ellentmondások sem tűntek fel az általa ismertetett történések kapcsán. Így írt az esetről a Kurucinfo szerint: "Móric, kis idő múlva kimenvén az udvarra, a zsinagógából jövő jajveszékelést és három vagy négy segélykiáltást hallott. E kiáltásra kíváncsian odaszaladt a zsinagóga élőpitvarának ajtajához, de azt zárva találta; azért annak mélyedésében meghúzódva benézett a kulcslyukon s ekkor látta, hogy Eszter, akinek szája már be volt tömve, a földön fekszik egy ingben, hogy őt Buxbaum Ábrahám és Braun Lipót a földre leterítve s kinyújtóztatva tartják; látta, hogy Schwarz Samu, tiszaeszlári sakter egy nagyobb késsel nyakát elmetszette..."

Aztán így folytatta: „Scharf Móricnak terhelő előadását támogatta özv. Lengyel Istvánné, aki azt vallotta, hogy 1882. április 1-jén kora délután, 12 óra elmúltával, a háza tőszomszédságában levő zsinagóga irányából háromszori kiáltást hallott: továbbá özv. Fekete Jánosné ama vallomása, hogy 1882. április 1-jén délelőtt a zsidó templom felõl sírást hallott, valamint Adamovics Józsefnek és Pap Józsefnek vallomása, hogy ugyanaz napon déli 12 óra felé a zsinagóga mellett haladván el, onnan megmagyarázhatatlan sírást hallottak s látták, hogy a zsinagóga ajtaja előtt két oldalt egy-egy zsidó állott az út felé nézegetve."

Sem Huber úrnak, sem az írását átvevő Kurucinfonak nem tűnt föl, hogy amíg Móric jajveszékelést és segélykiáltásokat észlelt, Lengyelné pedig kora délután háromszori kiáltást hallott, addig Feketéné a sírásra délelőtt figyelt föl, míg Adamovicsné és Papné dél felé hallottak megmagyarázhatatlan sírást, ráadásul ők ugyanekkor állítólag a zsinagóga előtt két oldalt  egy-egy zsidó is láttak.

Szóval ki, mikor és mit hallott? És hogy hogy nem vették észre ezek a tekingető, figyelő zsidók a kulcslyukon át leskelődő Móricot?

Huber idézett leírásából arra a furcsa tényre is felfigyelhetünk, hogy a leírása elején Móric l6 éves, az ítélethozatalig azonban egy évet fiatalodik. Ahogy írja:  „A vizsgálat folyamán a zsinagóga-felügyelő 16 éves fia, Scharf Móric, a koronatanú kezdetben vonakodott beismerni öccse által a libalegelőn elbeszéltek valóságát. De nemsokára mégis részletes vallomást tett." A több mint egy évvel későbbi ítélethozatal kapcsán viszont már a következőt írja róla: „Pár nap múlva a nyíregyházi törvényszék elnöki székéből kihirdette a sakterek fölött a felmentő ítéletet. A koronatanút, az akkor már 15 éves Scharf Móricot nem eskették meg, az ingadozó szavazóbírót az ítélethirdetés előtt leváltották."

Félreértés ne essék, eme 126 évvel ezelőtti felmentés nem szorul az én védelmemre. Nekem csak annyi volt a célom, hogy ezzel is bizonyítsam, a Kurucinfo és elvakult olvasói tábora számára soha nem a valóságos tények az érdekesek. Hanem a gyűlöletkeltés, az indulatok felkorbácsolása.