Berlini fal, vasfüggöny. Ezen helyek környékén bizony lőttek is annakidején, ha valaki át akart törni rajtuk. Úgy tudom, a mostanában épülő szlovákiai falat viszont egyelőre fegyveresek, aknazárak még nem fogják őrizni.

A mindössze 40 ezer euróba kerülő több száz méteres fal, amelyet a cigánytelep és a helyi lakótelep közé húznak, a Michalovce városi hivatal szóvivője szerint, természetesen nem szegregációs, hanem sport céljából épül, például fallabdázásra, illetve kosárlabdázásra is lehet majd használni, részben pedig zajárnyékolás lesz a feladata. Az említett szlovák városnak van egyébként magyar neve is, méghozzá Nagymihályi. De a kedves irredenta nemzettestvéreink iránti tapintatból ezúttal inkább maradnék a szlovák elnevezésnél.

Egyébként az Eperjes melletti Osztrópatak község önkormányzata nemrégiben ugyancsak fallal szigetelte el a helyi cigánytelepet, így akarván megelőzni a bűncselekményeket. Ők még nem jöttek rá, hogy a bűnözés emlegetése helyett egy érzékeny (kelet)européer fül számára jobban hangzik ez a fallabda duma.

Kár, hogy mi még itt ebben a kis csonka hazában nem ismertük fel egy ilyesfajta fal univerzális alkalmazhatóságát. Pedig nagyszerű politikusaink belegondolhatnának, micsoda előnyökkel járna sok-sok ilyesfajta fal például Ózdon és környékén, ami a betegeskedő magyar sportot is újra fellendíthetné. És olcsóbb mulatság is falakat építeni, mint lakható lakásokat és stadionokat. És mennyivel olcsóbb, mint új munkalehetőséget teremteni.

Mindenesetre tény, hogy mi még nem húztunk fel ilyen fizikailag is létező falakat.  Azért írom, hogy fizikailag is létezőt nem, mert képletes, szimbolikus falunk az viszont máris rengeteg van nálunk is. Sőt egyre több. Lassan tele lesz vele az ország. Ráadásul azért volt itt, van is igazi fal is.

Például Gyöngyösön, amikor még nem volt autópálya, tehát az egész Budapest-Miskoc forgalom az egyik cigánytelep mellett bonyolódott, egyszer egy kamion elütött egy cigánygyereket. Ezután húzták fel erre hivatkozva a betonfalat a telep és a főút közé.

A képletes fal építése viszont nálunk sokkal rutinosabb módszerekkel történik. A szlovákok ebben még biztosan tanulhatnak tőlünk.

Kialakultak már például mifelénk az elkülönült magyar és a cigány iskolák. Persze utóbbiakat nem így hívják, hanem teszem azt kisegítő iskolának. Vagy létrehoznak a „magyaroknak” egy színvonalasabb alapítványi iskolát, mint például Jászladányban.

Aztán itt van a cigánytelepek felszámolásának sok milliárdot felemésztő nemes programja.

Ez a bizonyos telepfelszámolás több helyen úgy történt meg, hogy összekötötték a kellemeset a hasznossal. Például a megyeszékhelyen úgy segítettek, hogy az eltúrt cigány kolónia lakóinak még pénzt is adtak, persze éppen annyit, hogy azon legfeljebb falun valami vityillót tudjanak venni, persze jó messzire a várostól.

Vagyis a telepfelszámolás sok helyen valójában a cigányoknak a korábbi lakóhelyüktől minél messzebbre paterolását jelentette. Ennek lényege, hogy kitenni őket egy olyan helyre, ahol végképp nincs semmilyen munkalehetőség, tehát még csak minimális esélyük sincs a normális megélhetésre. Viszont innen kezdve nem a város tehetősebb polgárai szaladgálnak majd kisebb-nagyobb lopások ügyében a rendőrségre feljelentést tenni, hanem a falusi szegényparasztok.

Az embernek óhatatlanul eszébe jut Kovács András hasonló című filmje, „A falak”. Ott ugyan a szocializmus falairól volt szó, de úgy látszik az emberek köré, illetőleg közé épített falak nem rendszerfüggők.

A régi falak helyébe manapság újabb falakat emelünk itt Kelet-Európában. Még magasabbakat, még szélesebbeket, mint egykoron. S valószínűleg nemsokára szögesdrótokat és aknákat is telepítünk majd köréjük.

S majd már nem csak szimbolikusan.