Igazán nem akartam többet írni Schmitt Pálról, hiszen amikor lemondott, akkor tulajdonképpen pont került az ügy végére. Persze az efféle fontos és szimbolikus ügyeknek nem szokott ilyen frappánsan, klappolósan vége lenni.

Az ex köztársasági elnök bejelentette, hogy bepereli az egyetemet, amelyik őt jogtalanul fosztotta meg - a tegyük hozzá, jogtalanul megszerzett - doktorijától. Schmitt Pál szerint a tudományos fokozatot csak bíróság vehette volna vissza. Schmitt Pált nem zavarja, hogy ez nincs így. Az sem zavarja, hogy ezt rajta kívül az érintett minisztériumok, egyetemek, doktori tanácsok, szenátusok és a bíróságok is tudják. Schmitt Pált nem szokta zavarni, ha széllel szembe kell pisálni. Gondolom a becsületén esett csorbát akarja kiköszörülni azzal, hogy perre viszi az ügyet. A bíróság majd biztos kimondja, hogy... Mit is? Miről fog dönteni a bíróság? Hogy a Semmelweis Egyetem (SE) nem vehette volna el a doktori fokozatot? Akkor majd elveszi a bíróság újra. Másodszor is. Vagy arról fog dönteni, hogy az SE elvehette a doktori fokozatot? Vagy arról fog dönteni, hogy az SE ugyan elvehette volna, de csak 2 nappal később? Vagy mégis mit vár Schmitt Pál? Hogy az majd tisztára fogja mosni a nevét, ha még további 3 hétig arról szólnak a hírek, hogy lopott, majd megfosztották a doktori címétől? 

Szép dolog a küzdeni tudás. Ha van értelme. És ha van értelmes ügy, amiért küzdeni lehet. A világ legnagyobb ostobasága viszont az utolsó töltényig harcolni, ha bohócsipka van a fejünkön és egy ország röhög szánalmas tusánkon.

A színről lelépni lehet méltósággal és természetesen önmagunk szánalmas árnyékaként is. A választás szabad.