Orbán Viktor is részt vett a párizsi terrorellenes tüntetésen. Furcsa érzés lehetett ez számára, hiszen mostanában inkább ahhoz volt szokva, hogy nem ő tüntet, hanem éppenséggel ellene tüntetnek. Sokan fanyalogtak is a jelenléte miatt, mondván, hogy például a török Ahmet Davutoglu miniszterelnökkel, Ali Bongo gaboni elnökkel és Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel együtt, hogy enyhén fogalmazzunk, ő sem tartozik a véleménynyilvánítás és sajtószabadság harcos védelmezői közé.

De nem is csak ez volt a gond ezzel a párizsi részvétellel, és még csak nem is az, hogy a tragikus terrortámadás kapcsán micsoda banális közhelyeket és hazugságokat tudott magából kipréselni. 

Aszongya például, hogy „a terrorizmus a hétköznapjaink biztonságát fenyegeti.”

Hát igen. Meg az ünnepnapjainkét is persze. Akár csak egy nyolcas erősségű fölrengés, vagy egy atomháború vagy éppenséggel egy ebola járvány. Aztán azt is mondta, hogy Magyarországot szeretnénk Magyarországként megtartani. Félreértés ne essék, nem Magyar köztársaságként, hanem Magyarországként!

De ha már ennek az unortodox, illiberális nemzetvezetőnknek a tüntetésen részt vételét említjük, nem lehet elmenni szó nélkül a mellett, hogy annak ellenére elment oda, hogy arra vasárnap került sor.

Mert a vasárnap, mint tudjuk, a családé. És ugye Orbánnak is van ám családja. Mi az, hogy nagyon is.

Az Alaptörvényünk is kimondja, hogy Magyarország többek között kiemelten védi a családot, mint a nemzet fennmaradásának alapját.

És mi van, ha esetleg azért nem marad fenn a nemzet, mert Orbán vasárnap Párizsba jár tüntetni, a helyett, hogy ezt a szent napot a családjával töltené?

A 2011-ben elfogadott Alaptörvényünk szerint: „Valljuk, hogy együttélésünk legfontosabb keretei a család és a nemzet, összetartozásunk alapvető értékei a hűség, a hit és a szeretet.”

Az egykori KISZ-es, akarom mondani koleszos fiúk által a KDNP javaslatára vagy inkább követelésére összehozott „A kiskereskedelmi szektorban történő vasárnapi munkavégzés tilalmáról” szóló 2014. évi CII. törvénynek már a bevezetője is ezt hangsúlyozza. A hűség, hit és szeretet jegyében fejti ki hasonlóképpen, hogy „ha a  kereskedelem szabadságának érdeke és a  magyar társadalom legfontosabb építőkövének, a  családnak a védelméhez fűződő érdeke összeütközésbe kerül, akkor a családi közösségek megtartóerejét kell erősíteni.”

Magasröptű, csodaszép, sőt magasztos és nemes gondolatok ezek.

Szó sincs itt holmi multik elleni harcról, gonosz plázákról, CBA és más haveri boltok helyzetbe hozásáról.

Még csak nem is valami öregkori kapuzárási pánik tünete ez.

Nem kérem szépen, a családok, mint építőköveknek a védelme meg a megtartó erő erősítése.

Csodálom, hogy ugyanezt a hantát nem sütötték el az útdíjnál is, hogy aszongya, az útdíj bevezetése megfontoltabb gépkocsi használatra ösztönzi a társadalom legfontosabb építőköveit, és fölösleges autózgatások helyett több időt töltenek majd a szeretteikkel, miáltal még tovább erősödik a megtartó erejük, meg ilyesmi.