Emlékszünk még a Tokaji névhasználat körüli – nem sok eredménnyel járó – háborúskodásra Szlovákia és Magyarország között, nemrég pedig arról értesültünk, hogy Romániában épp a napokban nyert ütközetet a Târgu Mureși, akarom mondani Marosvásárhelyi Táblabíróságon a Heineken az úgynevezett igazi Csíki sörrel szemben. Utóbbi hiába bizonygatta, hogy ő az igazi Trebitsch, akarom mondani Csíki.

Egyes túlmozgásos potentátjaink természetesen azonnal szükségét látták a beavatkozásnak. Mert mi nem, hogy magyarhonban, de Erdélyben sem tűrhetjük el a gonosz multik mesterkedéseit, hogy csak úgy eltaposhassák a székely góbét. Hódmezővásárhely város képviselő testülete Lázár János miniszter úr tevékeny közreműködésével máris bojkottra szólított fel a Heineken sörei ellen.

És most máris itt az újabb megrázó esemény a magyar túlélésért vívott szeszfronton, kitört a pálinkaháború. Amely ezúttal viszont jellegében nem nemzetközi összecsapás, inkább afféle honi polgárháború. Ahogy a Földművelésügyi Minisztérium közleménye fogalmazott: „Mint ismeretes, az erdélyi pálinkakészítők azt kérték a Földművelésügyi Minisztériumtól, hogy a pálinka megnevezést a történelmi Erdély, Bánság és Partium mind a tizenhat megyéjében használhassák a minőséget szavatoló pálinkafőzők. Mivel a pálinka név eredetvédettséget élvez, így azt jelenleg csak Magyarország és négy osztrák tartomány használhatja. A szaktárca az Erdélyi Pálinka Lovagrend, valamint a hazai Pálinka Nemzeti Tanács képviselőivel többször egyeztetett ebben a kérdésben. A Földművelésügyi Minisztérium által kidolgozott lehetséges megoldásokról a kormány dönt majd.”

A közlemény szövege aligha hagyott kétséget a felől, hogy a kormány ezt a kérdést az „erdélyi pálinkakészítők” javára pozitívan kívánja eldönteni. Mint Fazekas Sándor egy későbbi közleményében kifejtette, „Trianon után népünk harmada Magyarország határain kívül rekedt. A kormány azonban folytatja a határokon átívelő nemzetegyesítés programját. Ennek jegyében óvja az össznemzeti érdekeket, segíti a magyarság gasztro-kulturális hagyományainak továbbörökítését. Az erdélyi és délvidéki nemzetrészeknél is.”   Ám alighanem homokszem kerülhetett a nemzetegyesítés és a gasztrokulturális izék, mifenék nemes gépezetébe. Ugyanis a Magyar Pálinka Lovagrend névbitorlónak nevezve, feljelentéssel fenyegette a határon túli Erdélyi Pálinka Lovagrend tagjait.

Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter természetesen ezt a fenyegetőzést nem nézhette tétlenül, s lemondásra szólította fel Piros Lászlót, a Magyar Pálinka Lovagrend vezetőjét, mondván, hogy „míg az agrártárca keresi a megoldást a pálinka névhasználat Erdélyre való kiterjesztésére, addig Piros László névbitorlónak nevezve, feljelentéssel fenyegette a határon túli Erdélyi Pálinka Lovagrend tagjait. Piros nagymester a jövőben a délvidéki névhasználókkal szemben is fel kíván lépni, ha Szerbia is az Európai Unió tagjává válik.
Mindez pedig a miniszter úr szerint nem más, mint rosszul értelmezett piac- és eredetvédelmi testvérharc. Ezáltal Piros érdemtelenné vált a Magyar Pálinka Lovagrend vezetésére, a pálinka szakmai képviseletére!

Nem is lehet vitás szerintem, hogy ezt a „testvérharcot” a kormány nyeri meg.

És a kisüsti pálesz így válik nemzetegyesítő erővé az egész Kárpát-medencében.

Örvendezzünk hát, mert legalább is pálinkaivásban visszaállnak a Trianon előtti határok.

És még az is meglehet majd, hogy újra három tenger nyaldossa majd a magyar pálinkafőzdék partjait.
Magyarország és a pálinka erősödik.