A kép alapján azt ugyan nehéz megállapítani, hogy tényleg ezt teszi-e.
De annyit azért ebből a fotóból is ki lehet hámozni, milyen ember szeretne ismét Magyarország miniszterelnöke lenni. Illetve egyfolytában azt állítja, hogy dehogyis akar ő. Ám mind ezenközben sorra gyalulja le azokat, akik ebben igazi riválisai lehetnének.
Na de elemezgessük kicsit ezt a fényképet!
Először is, szinte ordít róla a beállítottság, a kimódoltság, mesterkéltség.
Na, jöjjön akkor Gyurcsány úr, kis időre hagyja abba a pálinkázást, vegye a kezébe az az ásót, ja, hogy melyik az, nem, az nem az ásó, az a sarló. Az sem az, mert az meg drága ex-miniszterelnök úr, a kalapács. Ezt, ha már máshonnan nem, a munkásmozgalom történetéből megtanulhatta volna. Szóval az ott, amelyiknek az egyik végén egy hosszú nyél van, a másikon pedig egy ilyen hogyishívják, ilyen vasmicsoda. Tudja, amelyiket most vettük meg fél órája a helyi OBI-ban.
Gyurcsány úr természetesen magányosan ás az elhanyagolt, gazos kert végében, ami jól láthatóan évek óta nem látott ásót, a slepp pedig a távolból figyeli kellő tisztelettel.
És az is természetes, hogy alighanem egy szegény roma család kertjében ténykedik, ezzel is azt próbálja érzékeltetni, mennyire szívén viseli a cigányság sorsát. S talán feledtetni próbálja azt is, amikor Miskolcon a cigánybarátnak nehezen nevezhető helyi rendőrkapitányt akarta a DK színeiben a polgármester választáson indítani.
De térjünk vissza a képhez.
Gyurcsány ott áll ásási testhelyzetben egy rendkívül elhanyagolt, gazos terület végén vadonatúj csilli-villi szerszámjával, s egyértelmű, hogy csak a fotósnak pózol, hiszen az eszközt nem szúrja bele a földbe, csak jól láthatóan maga előtt tartja. Ráadásul lapjával befelé, tehát éppen fordítva.
Gyurcsány úr ás.
Vagy inkább áskálódik?
Vagy szerintem még inkább sírt ás.
Az ellenzéki összefogás sírját.
De, ha már ezt az ellenzéki összefogást szóbahoztuk!
Kétségtelenül már egy jó ideje, kimondva, kimondatlanul az egyik fő kérdés az, összefogjunk-e a Jobbikkal az Orbán rezsim leváltása érdekében. Az úgynevezett demokratikus ellenzék pártjainál a többségi vélemény az, hogy semmilyen körülmények között. S mantrázzák ezt olyan pártok is, miközben Heller Ágnes szavain szörnyülködnek, amelyek még önmagukkal sem képesek összefogni…
Vannak, akik szerint viszont Hellernek igaza van, nem lenne ördögtől való dolog ez a Jobbikkal való legalább „technikai szintű” együttműködés. És pl. Churchillal példálóznak, aki Sztálinnal is hajlandó volt szövetségre lépni Hitler ellenében.
De hát lehetne frissebb, és ráadásul hazai példát is hozni. A rendszerváltást előkészítő Ellenzéki Kerekasztalban egymás mellett ültek pl. az SZDSZ és a KDNP küldöttei is. A világról vallott felfogásukban legalább akkora különbségek voltak, mint mondjuk most az MSZP és a Jobbik között.
Mégis, közösen léptek fel a pártállami diktatúra ellen, és sikerrel.
Friss kommentek