Szent meggyőződésem, hogy a legnagyobb jobboldali párt elnöke jogkövető, tisztességes magyar állampolgár, aki tiszteli a törvényeket, azokat betartja – nem csak itthon, de külhonban is -, s a családját is erre neveli.
Ha ő mégis olyat tesz, ami látszólag jogszabálysértő, annak mindig mélyebb – pontosabban magasabb – okai vannak.
Emlékszünk még a február eleji polgári engedetlenségi mozgalomként végrehajtott kordonbontásra, ami a végrehajtói szerint azt jelképezte, hogy a népnek igenis joga van szembeszállni az akarnok diktátorokkal. A kordonbontás szimbolikus cselekedet volt – ahogy az annak jogszerűségéről ítélkező bíróság fogalmazott: mintegy „erkölcsi tartalmú üzenet” –, amely oly csekély mértékben veszélyes a társadalomra, hogy semmilyen büntetést nem érdemel.
Vagyis jelképes szembeszegülés egy a nép által nem támogatott, bukását belátni mégsem hajlandó levitézlett bankárkormánnyal.
Éppen ezért gondolom, hogy Románia területén az elnök úr nem csak úgy lárpúrlár lépte túl a megengedett határt, amikor mintegy 100 km/ó sebességgel közlekedett egy Déva melletti falunál.
Orbán Viktor ezzel a gyorshajtással a magyarság - legalább is spirituálisan - elválaszthatatlan részét képező Erdélyben a száguldozásával szimbolikusan, mintegy sajátos polgári engedetlenségként arra kívánt utalni, hogy mennyire nem ért egyet a magyarellenes román vezetéssel, s az őket kiszolgáló RMDSZ politikájával, a Markó Béla féle lakájokkal.
Az a tény pedig, hogy nem volt nála annyi pénz, hogy a mintegy
Az utolsó 100 komment: