Az újságárus bódék oldalán napok óta feltűnő, nagyméretű plakáttal és rajta ezzel a kedélyes, tegeződő felirattal nézhetünk szembe – Akarsz egy jót röhögni?

A Móricka elnevezésű kiadványt hirdetik így, s benne az átköltött La Fontaine mesét a lusta tücsökről és a szorgos hangyáról. A tücsök az aranyfülbevalós romát persziflálja, aki "csak lógott, stikázott" (??), a hangya pedig természetesen a dolgos magyart, aki "szorgalmasan dolgozott, akár az ükapja." (És az apuka, nagyapa, ők mit csináltak? Szétlopták a gyárat és a téeszt?)

La Fontaine talán soha sem gondolta, hogy az egyik legismertebb meséje ilyen aspektusban kerül majd terítékre egy vicclapnak nevezett nyomdatermékben. S azt sem gondolhatta persze, hogy ekkora vihart kavar majd ez a művéből átköltött silány csasztuska. De hát ezen nincs mit csodálkozni! Hiszen maga a lap főszerkesztője is alaposan elcsodálkozott ám, amikor bizonyos sótalan balliberális egyének rasszizmussal vádolták. Ő bizony nem a cigányságot akarta kigúnyolni és gyalázni az olyan a tücsök szájába adott verssorokkal, hogy "Megkúrom az anyádat! Felgyújtom a tanyádat, te rasszista vadállat!"  "A tücskök csak kefélnek, a hangyák meg fogynak."

Rossz, aki rosszra gondol, hehehe. Ámbár az alábbi sorokban található azért némi ellentmondás.

"A törvény a Tücskökkel, 

Kár itt ellenkezni!

Ha börtönbe kerülne,

Tücskökkel van tele!

Csóró Hangyasrácnak szét

Reped a végbele!"

Ha ugyanis a törvény a Tücskökkel, akkor miért velük vannak tele mégis a börtönök? Miért nem mondjuk a korrupt, fehérgalléros hangyákkal?

De ami tény, a főszerkesztő úr ezúttal elszámította magát és jól ráfázott. Soron kívüli kemény döntéssel kizárták a magyar újságírók szövetségéből. (Tagja volt egyáltalán?) E rettenetes verdikt fájdalmát a számára időlegesen talán egy dolog enyhítheti úgy-ahogy. A negyvenötezer példányban kiadott brossura alighanem mind egy szálig elkel(t), s talán már folyik az újranyomása. Néhány milla zsozsó mindenképpen kinéz.

Megirigyelve a sikerét, gondoltam, előkeresek én is egy hasonló vicces mesét, ha már a mai hazai közbeszédben az ilyesfajta szimbolikus sztoriknak van keletje. S persze úgy stílusos, ha jómagam is valami La Fontaine fabulát választok.

Előbb azt a történetet szemeltem volna ki, amelyikben a patkányinváziótól szenvedő Hameln lakói megbíznak egy patkányfogót, aki bűvös furulyájával a Weser folyóba csalja a kedves kis négylábúakat. Csak nem tudtam eldönteni, kikre is hasonlítsanak azok a vonulgató patkányok.

Így aztán inkább egy másik híres mese mellett döntöttem. Amit persze, a Móricka nevű vicclaphoz hasonlóan, némiképpen aktualizáltam és átírtam én is.  (A vers eredetijét egyébként az index fórumán olvastam "polites" tollából.) Íme.

A szkinhed és a cigány

Megszomjazott a cigány, kiment a patakra,
Hát egy ordas szkinhed is akkor tévedt arra.
Lejjebb ivott a cigány, a kopasz meg följebb,
mégis szörnyű ordasa a romára förmedt:

"Hogy mered a vizemet zavarni, te cigány?"

"Megbocsásson, fajvédő úr, de hogyan is bírnám

- szólt a roma csendesen -, hisz kelmed áll feljebb."
"Szemtelen! Hát illik így velem feleselned?
Most már látom: tavaly is te gyaláztál." –

"Kérem, náci uram, de tavaly én még nem is éltem."
"Nem éltél még? Akkor a bátyád volt!" – "A bátyám?
Nincs is bátyám." - "Rokonod volt akkor, te cigány!"

"Különben is, kár a szó. Bántott, aki bántott:
kutya, pásztor, egyre megy: én most bosszút állok!"
Azzal magát a szegény romára vetette: széttépte, s megette.

Hehehe, ugye rájöttek, melyik mesét figuráztam ki? Hát röhögjünk egy jót mi is