Betelt a pohár, írta a nagy magyar megmondó-ember a Magyar Hírlapban a román kézilabdázó meggyilkolása kapcsán, a nagy büntetőjogász, Andrej Januarjevics Visinszkij sajátos stílusában állatoknak minősítve bizonyos embereket. Szovjetunió egykori főügyésze arról volt nevezetes, hogy a vádlottakat férgeknek nevezte, akiket el kell pusztítani, és például a Kamenyev–Zinovjev-perben azt tanácsolta elvtársainak: „Lőjétek agyon őket, mint a veszett kutyákat”.

Ugyanez az egyén nem foglalkozott viszont a pohár tartalmával akkor, amikor Nagycsécsen két álmából Molotov-koktéllal felzavart cigányembert orvul agyonlőttek. Vagy amikor Piricsén egy idős cigányasszonyt ugyancsak combon lőttek. Vagy amikor Pécsett kézigránáttal egy roma házaspárt öltek meg.

„S ha kézre kerültek ezek az állatok, akkor nincs ám három éves per, meg százezer oldal perirat, meg a szar kenegetése, hogy ki rúgott és ki szúrt. Életfogytigot az összes állatnak, aki szombat este ott volt! Betelt a pohár!”

Úgy van Bayer úr, ezt kell tenni.

Statárium kell. Nem kell szarakodni a törvényekkel, meg a törvényességgel. Falhoz állítani és bumm. Az egyik internetes hozzászóló még rátett egy lapáttal. A Dunába lőni minden cigányt, az a megoldás.

A nagy megmondó ember óhaja – úgy tűnik - találkozik a rendőrök jó részének véleményével. A bíróságok nem a törvényeket, hanem a gazembereket szolgálják, a rafkós ügyvédsereg segédletével. Ez a közvélekedés a rendőri állományon belül is. A minap egy vidéki rendőrségen azt kiabálta jelenlétemben a rendőrtiszt a rendőrség folyosóján a cigányok előtt: győzni fog a magyar szellem!

A magyar rendőrök ezt megtehetik, mert majdhogynem törvény felettiek. Bárkit bármikor igazoltathatnak, bármikor, bármelyik magánlakásba betörhetnek, bárkit bármikor a rendőrségre bevihetnek. Ha pedig ők bűncselekményt követnek el, akkor többnyire csak akkor buknak le, ha annyira hülyék, hogy kamera előtt teszik.

Valójában a saját jogsértéseiket is többnyire ők vizsgálják ki. Persze nincs is olyan kívülálló szervezet, amelyik erre képes lenne. A nyomozó ügyészek a nyomozásaikhoz is kényszerűen a rendőrség segítségét veszik igénybe, a nyomozó ügyészek jelentős része egyébként is a rendőrség állományából pártolt át, vagy ha nem, akkor is rendőrbarát, rendőrpárti.

A rendőri vezetők közül pedig többen szakmailag alkalmatlan, az éppen regnáló hatalom politikai kegyeltjei, dróton rángatott bábjai. A beosztott állomány pedig mire tisztességesen megtanulná a szakmát, nyugdíjba vonul negyvenegynéhány éves korában, s jobbik esetben nem áll át a másik oldalra, legfeljebb őrzővédő, magánnyomozó lesz belőle.

Rosszul szervezett testület a magyar rendőrség, ahol mérhetetlen pazarlás folyik egyrészről, másrészről viszont nem tudják megfizetni a túlórázó embereiket, benzinre állítólag nem futja, mint ahogy komolyabb technikai felszereltségre sem. Ezért továbbra is marad a gyanúsítottak felpofozása, a tanuk fenyegetése, mint legegyszerűbb bizonyítási módszer

Kifecsegik rendszeresen a titkaikat, egy-egy szaftosabb ügy részleteiről a bulvársajtó hamarabb értesül, mint a felettes ügyészség.

Rasszisták szép számmal vannak közöttük, ami nem zárja ki azt, hogy a lányfuttatókkal, pénzbehajtókkal, uzsorásokkal sokszor kifejezetten elnéző a kapcsolatuk. Ugyanakkor pedig gyakran ágyúval lőnek verébre, körözéseik jelentős részében piti tolvajokat, vétségeket, elkövetőket keresnek. Biciklis fatolvajokat három gépkocsival üldöznek.

A simlis, korrupciós ügyekkel tele lévő politikai pártoknak pedig nem érdekük mindezt a szörnyű status quot megváltoztatni, a rendőrséggel rosszban lenni. Rendre meghátrálnak.

Pedig szerintem a magyar rendőrség állapotára is azt lehet mondani, hogy betelt a pohár.