Ha már valaki Magyarországon mindenáron egy valóban drámai filmet szeretne forgatni, s abban a mai hazai viszonyokról igazi szívszorító pillanatképeket bemutatni, vagyis művészi eszközökkel beszámolni arról, hogy milyenek a magyarországi közbiztonsági közállapotok, s miként halnak meg nem csupán román, de roma magyar állampolgárok is teljesen értelmetlenül, alattomos gonosz emberek támadása következtében, akkor a forgatócsoportnak Nagycsécsre, Tatárszentgyörgyre, Tiszalökre is mindenképpen illett volna ellátogatnia.
Kálomista Gábor frissen debütált rendező úrnak a faluszéli cigányházak lepusztultságát, és kiszolgáltatottságát is be kellett volna mutatnia, nem csupán egy elegáns városi diszkó táncparkettjén lökdösődő embereket.
Be kellett volna mutatnia a nagycsécsi 43 éves roma férfi, valamint a húga, egy 40 esztendős négygyermekes asszony, valamint a tatárszentgyörgyi Csorba apuka és ötéves kisfia, Robika, továbbá a tiszalöki 54 éves Kóka Jenő kivégzését is. (Arra is lett volna egy-két kaszting ötletem, kik játszhatták volna a romák gyilkosait.)
Ámde ezt a filmet bizonyára nem lehetetett volna huszonkilenc kópiával forgalmazni Magyarországon. És nem lehetett volna rekordbevétellel kalkulálni. (Miközben persze még a Romániai üzleti lehetőségekről nem is beszéltünk.)
A faluszéli cigánylakások felgyújtását, és a lakóinak alattomos megölését bemutató alkotásra ugyanis többnyire legfeljebb csak a hazai cigánytelepek lakói lettek volna kíváncsiak. Persze ők is - anyagiak hiányában - csak, ha ingyen nézhették volna meg.
Ragályi Elemér magyar filmszemle díjas, Nincs kegyelem (Fekete fehér) című alkotására például, amelyik az ártatlanul elítélt cigány Pusoma Dénes sorsát mutatta be, mindössze pár ezer néző volt kíváncsi az egész országban.
Sokan most azt mondják, ez a Veszprémben történt szörnyű bűneset közelebb hozta egymáshoz a románokat és magyarokat.
Mi is hozta közelebb őket, jól értem? Egy gyilkosság? És egy arról készített filmalkotás? Nem inkább a gyanúsítottak roma volta, vagyis a cigányság elleni közös gyűlölet volt az a bizonyos kohéziós erő?
Mindenesetre ebben, a Veszprémben most – helyi rendőri vezetők jelenlétében - bemutatott filmben „cigánybűnözés” ügyben dr. Bárándy Pétert is éppúgy elfogta az igazmondási vágy, mint korábban a miskolci rendőrkapitányt, majd pedig Szabó Máté általános ombudsmant.
A volt szoci igazságügyi miniszter ügyvéd úr eme - égő arc nélkül megtett - megjegyzése plasztikusan mutatja egyébként, hogy a romákkal kapcsolatosan a nacionalista és a liberális értelmiség, a bal- és jobboldal egyre inkább egymásra talál.
Hajrá magyarok!
Friss kommentek