Ki nem emlékezne arra, amikor Sir Oliver Yolland az iránt érdeklődött Mr. Wilkietől, hogy

„- Van valami amit maga nem tud megszerezni?

Wilkie gondolkodott.

- Nincs - felelte azután egyszerűen.

- Tudna például egy hadsereget szerezni?

A kövér mosolyogva legyintett.

- Gyerekség. Motorizálva óhajtja, tankhadosztállyal, vagy anélkül?”

Aki mégsem ismerne rá, annak elárulom, hogy ez a párbeszéd Rejtő Jenőnek a Láthatatlan légió című regényében hangzik el, amelyből a továbbiakban az is kiderül, hogy Mr. Wilkie, Podvinecz marsallal és Durien századossal derekas munkát végeztek, amikor az alkalmilag toborzott légiósok legszükségesebb használati eszközeinek, felszereléseinek a beszerzéséről gondoskodtak.

„Csak a kétszáz darab gumikesztyű oko­zott némi gondot. A lakktáskákat és a napszemüvegeket valahogy elhordja majd a legénység, de a gumikesztyűt mire használják? Teniszütőből hála istennek csak negyvenet kellett venni.”

A regényből aztán még az is kiderül, hogy:

„Podvinecz marsall ismerőse, egy cipőgyáros szerezte be a bakancsokat, de isten tudja, miért és hogyan, a cipőkkel együtt hetven tucat Mac-Wulf-Gruber patent biztosítótűt is szállítottak. A marsall szerint a sivatagban ilyesminek nagy hasznát vehetik, és amikor Wilkie közelebbi felvilágosítást követelt, azt mondta, hogy a tűkkel alkalmilag odatűzhetik a gumikesztyűket a teniszütőkhöz, ha úgy adódik, majd egyszer, hogy felmerül a biztosítótűk használatának kérdése.”

Hát sohse gondoltam volna, hogy az élet valaha is lepipálja Rejtő Jenő fantáziáját!

Pedig így történt.

Az index a Blikkre hivatkozva megírta hogy az állami kézben lévő Magyar Villamos Művek Zrt. 2007-ben 8,4 millió forintból vásárolt bort, és a palackokhoz 1,7 millióért készült díszcsomagolás.

Teniszütőhöz egy karitatív árverésen szintén olcsón jutottak hozzá, hisz’ ezeket mindössze 288 ezer forintért szerezte be az MVM. Különféle egyéb ajándékokra, tollakra, pezsgőre pedig 8,3 millió forintot költöttek, 3,4 millióért márkás svájci karórákat vettek.

Jófajta szivarra is futotta: csaknem egymillió forintért vásároltak, és ehhez vették igénybe szivarszakértő szolgáltatását is, potom 842 ezer forintért.

Kocsis úr és emberei nagyobb leleményességről tettek hát tanúbizonyságot abban, miként lehet más pénzét – vagy éppen a közösét – hatékonyan elkölteni, mint Rejtő Jenő figurái

Rejtő hőseinek például nem jutott eszükbe az az egybéként rendkívül kézenfekvő ötlet, hogy a légió szaharai küldetése során a legénység számára szivarszakértőt alkalmazzanak. Pedig tuti, hogy ott is legalább akkora szükség lett volna egy ilyen szakemberre, mint az MVM-nél.