Az emberek forradalmat csináltak a szavazófülkékben, ezzel felhatalmazva az új kormányt a változásra. – közölte a parlamenti nyitó plenáris ülésén Orbán Viktor

A forradalmi változások előszelei tegnap már érződtek is az Országház öreg falai között.

A tudósítások szerint az alakuló ülés hivatalosan a Szózattal zárult, de a Jobbik frakció az utolsó akkordok után rendhagyó módon egy újabb dalba kezdett. A képviselők többsége velük énekelt. A jól látható többsége.

A mostani akár történelminek is nevezhető parlamenti ülés végén nagy átéléssel elzengett nóta persze nem a Sneider Fáni azt mondta, nem kell néki piros csizma kezdetű dalocska volt, de nem is a Szomjas vagyok, mint a csap, nem aludtam három éjjel, három nap. Sőt még csak nem is a Szamos menti fenyves erdő aljában…

Hanem a Székely-himnuszt dalolták nagy átéléssel (feltehetően északi és keleti szomszédjaink nagy örömére), azt a dalt, amelyet egy Dessewffy nevű közismert zs…, akarom mondani idegenszivű egyén a minap blaszfém módon középszerű műdalnak mert aposztrofálni.

S miközben az ülésteremben a látható többség lelkesen nótázott, néhány libsi bolsi bibsi komcsi rémülten és sietve menekült kifelé. (Azt nem tudom, hogy Bajnai Gordon megint csapdába esett-e, mint a legutóbbi MSZP rendkívüli miniszterlelnök-jelölő kongresszusán, az Internacionálé kapcsán?)

Na most egyébként teljesen tanácstalan vagyok viszont a tekintetben, hogy a törvényhozás épületében mit szabad, és mit nem.

A házszabályzat egyáltalán megengedi-e, hogy a tisztelt házban bárkik csak úgy l’art pour l’art, danolásszanak?  Nem kell-e ezek után esetleg nekik is attól félnünk, hogy Sólyom elnök úr ezért majd őket is alaposan lebaltázza (mint Vona Gábort a pruszlikjáért), mondván, hogy az ország háza nem arra való, hogy ott bárkik is csak úgy dalra fakadjanak, s főként bármit kedvükre elzengedezhessenek.

Mert, ha ez mégis megengedhető, akkor ilyen alapon legközelebb egy-egy jól sikerült törvénykezési nap után kánonban lehet majd dudorászni akár a Hoppsza Sári, hoppsza hó kezdetűt, vagy a Kicsi nekem ez a ház, kirúgom az oldalát - örökzöld dallamait.

A három csapás törvény elfogadása után a munkában megfáradt képviselő hölgyeknek és uraknak tudnám ajánlani A börtön ablakába soha nem süt be a Nap kezdetű dalt, a takarékossági intézkedések bejelentése után a Száz forintnak ötven a fele című nótát, a földmoratórium meghosszabbításakor pedig például a Ki tanyája ez a nyárfás örökbecsű melódiát.