A Magyar Helsinki Bizottság normakontrollt kér a köztársasági elnöktől a Btk módosításával kapcsolatban.

a Magyar Helsinki Bizottság szerint sérti a bírák szabad mérlegelési jogát, és ellentétes az alkotmányos büntetőjog elvével. Hozzáteszik: az új jogszabály arra kötelezi a büntetőbíróságokat, hogy ne mérlegeljenek a büntetés kiszabásakor, és akár egymástól teljesen eltérő eseteket is azonosan szankcionáljanak.

Az országgyűlés a módosító rendelkezéseket 253 igen, 61 nem szavazattal és 45 tartózkodás mellett fogadta el. Vagyis megint győzött a józan nép a 61 bolsi ellenszavazata és a 45 náci tartózkodása ellenében.

A hazai büntetőjog – úgy tűnik - szintén a szőnyeg alá söprés módszerét alkalmazza majd a jövőben. Vagyis rács mögé a rendbontókkal. Ne is lássuk őket. De lehetőleg a dutyiban sem legyen ám velük emberséges elbánás. Tent City kell.

Ez a szemlélet a bűntetteket az elkövetők, és nem a sértettek szemszögéből közelíti meg. Pedig a nézőpont megválasztása alapvetően meghatározza a bűnözés elleni fellépésben követendő módszereket és azok hatékonyságát is.

A rasszista, gyűlölködő szélsőjobbos büntetőjogi technikák mindig szigorítanának. Nem azt tartják fontosnak, hogy csökkentsék a bűnre vezető alkalmak lehetőségét, hanem az elkapott tettes földbe döngölését, megsemmisítését, likvidálását.

A három csapás törvénye is ezen az úton halad. Megdöbbentő, hogy a Fidesz felfogásával szemben még a sokak által kritizált, elítélt, törvényellenesnek, sőt rasszistának tartott gárdamozgalom is elsősorban azt tartotta szem előtt, hogy a sértettek védelmére keljen, s megakadályozza, hogy bajuk essen. Míg a kultúrált européer keresztény megoldású Fidesz-KDNP Btk módosítás szarik a sértettek biztonságára, ehelyett inkább az elkövetőkkel szembeni kemény megtorlására koncentrál.

Ez azonban már csak azért is nagyon veszélyes gondolkodás, mert felerősíti a főként a cigányokat sújtó büntetőeljárási tévedések hatását. A bűnözési statisztikai mutatók javításának kényszere, a javulást elváró társadalmi nyomás jelenleg is gyakran készteti a helyi nyomozószerveket, áttételesen pedig az ügyészségeket, bíróságokat kisebb-nagyobb törvénysértési stiklikre. Bizony nem egyszer előfordul, hogy egy fülön csípett roma fiatalkorúval "vitetik el" a kapitányság területén felgyülemlett valamennyi ismeretlen tetteses balhét. Úgy vannak vele, hogy teljesen mindegy: tíz vagy húsz betöréses lopásért ítélik el őt.

Igazából nem attól félek, hogy gyakori lesz majd az ártatlanul – justizmorddal – életfogytra ítélés, attól inkább tartok, hogy sok lesz a hosszú-hosszú évekre ártatlanul bezártak száma.

Mint ahogy Svejk mondta a Kehelyben vigasztalóan a kocsmáros Palivecnének. „Nem gondoltam volna, hogy tíz évre ítéljenek egy ártatlan embert. Hogy egy ártatlan embert öt évre ítéltek, olyat már hallottam, de hogy tíz évre, az sok egy kicsit.”

A faluszéli parasztházak termését elsősorban nem azzal kéne védeni, hogy az uborkát eltulajdonítókat tíz évre lecsukjuk, hanem azzal, hogy meggátoljuk a lopások lehetőségét. De legalább is alaposan megnehezítjük.

Egyszerűen nem értem, a mai technikai színvonal miért nem teszi lehetővé például egy faluban a javak kollektív védelmét. Néhány jól elhelyezett közösségi kamera vagy egyéb védőberendezés többet érne (és olcsóbb is lenne), mint tucatnyi sétálgató, gumibotjával combját csapkodó rendőr, s főleg többet érne, mint tucatnyi börtön és soktucatnyi börtönőr.