Viharos körülmények között iktatták be az új magyar köztársasági elnököt, adja majd hírül blikkfangosan, az esemény időjárási (és politikai) körülményeihez illően a világsajtó. Mármint az a néhány másodrangú újságocska, amelyik egyáltalán megemlékezik majd erről az eseményről.
Nem akarok kötekedni, de ha már egy híres magyar sportoló, többszörös vivő-olimpiai bajnok sportvezető kellett köztársasági elnöknek, akkor miért nem inkább Kulcsár Győző?
Aki, mint, egy időben folyamatosan láthattuk a tévében, laza mozdulattal mosolyogva fitten ugrál át valami patikaféle üzlet kiszolgálópultja fölött.
De ez a Scmitt Pál ez nekünk itt ne nagyon ugráljon!
Aki még arra sem képes, hogy legalább az ünnepélyes beiktatására, ahogy az illik, időben meghívjon minden parlamenti (és nem parlamenti) pártot, demonstrálandó, hogy ő valóban a nemzet egységét képviseli majd az alkotmányunk szellemében. (Egy rendes sátoros lagziban is már hetekkel előtte írásos meghívót küldenek mindenkinek, nem csak a vőfélynek.)
Ehelyett Scmitt úr máris csak az övéivel, a jobboldal lágy akolmelegében ünnepeltette magát. Tán attól félt, hogy ha a szocik is eljönnek, eldalolják az Internacionálét? De hát ilyen alapon attól is tarthatott, hogy a Jobbik meg majd jó szokása szerint rázendít a Székely-himnuszra.
Apropó, nemzet egysége. Merengjünk el egy kicsit azon, hogyan is néz ki az eddigi köztársasági elnökeink eszerinti besorolása a liberális baloldal szemszögéből nézve? Vagyis, hogyan testesítették meg a nemzeti egységet ezek az urak balról nézve?
Göncz Árpád az övék volt, de ezt nem nagyon éreztette.
Mádl Ferenc nem az övék volt, de ezt nem nagyon éreztette.
Sólyom László senkié sem volt, de ezt nem nagyon éreztette.
Schmitt Pál nem az övéké, és ezt máris nagyon érezteti.
Innen kezdve mindenesetre már csak abban bízhatunk, hogy az önmagát láthatatlan elnöknek aposztrofáló ex-elnök valóban beváltja ígéretét. Vagyis, mint valami felhúzott vekkeróra az új köztársasági elnök mellett áll majd, és csörögni kezd, ha a lelkiismeretét ébreszteni kell, vagy meg kell erősíteni.
Legalább is arra a kis időre, amíg Orbánnak Schmitt Pálra szüksége van. (Mert, ha Schmitt megtette kötelességét, Schmitt mehet.)
És reménykedhetünk még Gyurcsányban is, aki majd a blogjában jól odamondogat.
Már, ha a börtönben engedik majd egyáltalán blogot írni pesze.
Friss kommentek