Dániel doktor mint valami vonatsín robbantgató partizán vívja magányos harcát a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozattal. Hol filctollal, hol pedig minyonnal. Vagy mint korábban, kaszinótojással.

Megjelenik, összemázolja, aztán megy a dolgára. A takarítónők meg mérgelődnek. A rendőrök pedig épp oly ostobán sünt játszanak, mint korábban.

Apropó, kaszinótojás. Mennyivel sármosabb, elegánsabb, lovagiasabb dolog ez, mint marcona zsaruk gyűrűjében átkozódva nyers tojásokat vagdosni Demszky felöltőjéhez?

De ne csodálkozzunk, Dániel doktor úrról tudni kell, hogy a Gyurcsány közeli Magyar Szociáldemokrata és Liberális Unió elnöke és saját megfogalmazása szerint ők virtuális Charta-klubként és egyesületként mindenben támogatják a Demokratikus Koalíciót. Szerény jelszavukat Vergiliustól kölcsönözték: „Sic itur ad Astra!”

De valójában mi a franc baja van Dániel ügyvéd úrnak ezzel a Nemzeti Együttműködési Nyilatkozattal?

Elvégre ezt a fennkölt szép veretes szöveget a mi általunk választott képviselők fogadták el.

Méghozzá valamennyien.

Ám az a megállapítása erősen sántít, miszerint „Mi, a Magyar Országgyűlés képviselői kinyilvánítjuk, hogy a demokratikus népakarat alapján létrejött új politikai és gazdasági rendszert azokra a pillérekre emeljük, amelyek nélkülözhetetlenek a boldoguláshoz, az emberhez méltó élethez és összekötik a sokszínű magyar nemzet tagjait. Munka, otthon, család, egészség és rend lesznek közös jövőnk tartóoszlopai.”

Tisztességesebb lett volna úgy fogalmazni, hogy „Mi, a Magyar Országgyűlés Fideszes és KDNP-s képviselői, 66 nem szavazat és 46 tartózkodás mellett kinyilvánítjuk.”

Mert, hogy a többiek éppen azt nyilvánították ki a fentnevezett pillérekkel/tartóoszlopokkal kapcsolatban, hogy az ezekkel foglalkozó nyilatkozatot nem szavazzák meg.

A köznép pedig a pillérekkel kapcsolatban végképp nem fogalmazott meg semmiféle ünnepélyes egyetértő gondolatokat. Legfeljebb a Margit híd pilléreit szokták emlegetni, de ezekből most nem idéznék.

Azon sem akadjunk föl, hogy a tízmillió magyarból hányan részesülhetnek a magasztos közös jövőnk tartóoszlopainak áldásából.

Munka sokaknak nincs, még kilátás sincs rá, az otthonukat éppen most árverezik, a szülők válnak, egyébként gyógyszeren élnének, ha lenne rá pénzük, a rend pedig azt jelenti például, hogy nem szabad bekenni a nemzeti együttműködés nyilatkozatát minyonnal.

De nem idézgetem tovább a nyilatkozatot, hiszen felteszem, mindenki kívülről fújja az egészet. Talán még a befejező gondolatra utalnék, amely szerint „Erre tesszük fel életünk most következő éveit.”

Először is jó lenne tudni, mennyi az az annyi? Hány évet akarnak erre feltenni a képviselő urak? Remélem minél kevesebbet.

Ez a szöveg hangulatában egyébként némileg hasonlít a korabeli magyar urak azon Pozsonyban Mária Terézia előtt tett harcias és lelkes ígéretére, amely szerint „életünket és vérünket (de zabot nem)!”

Úgyhogy végülis igazat adok az ügyvéd úrnak, hogy nem nyerte el a tetszését ez a szöveg.

Csak azt az egyet nem értem, hogy Dániel doktor hogyan akar minyonokkal és kaszinótojásokkal felszállni a csillagokig?

Gyurcsány Ferenc társaságában egészen máshová van esélye eljutni. Azt is csillagnak hívják és Szegeden van.