Proszektúra

A Jobbik Eger honlapjának „kultúra” rovata írásaiban tallózva senkinek nem lehet szemernyi kétsége arról, hogy milyen esztétikai értékeket tart fontosnak ez a párt, és milyen sors várna ránk, ha a közeljövőben hatalomra kerülnének.

Íme, egy részlet, miről verselnek például ismeretlen rímfaragóik a magyar föld „védelme” kapcsán.

„Népmesékbe beleillő
Dús lankákon termő szőlő
Borral teli gönci hordó
A magyar föld nem eladó!

Terem a föld épp eleget
Mindent megad, amit lehet
Piros alma, fehér cipó
A magyar föld nem eladó!”

Ehhez képest még a Rákosi Mátyást dicsőítő csasztuskák is parnasszusi magaslatokat jelentettek. Óhatatlanul Karinthy Frigyes Szabolcska Mihály stílusában írt bökversére asszociálunk.

„Ami a szívemen fekszik
Azt dalolom, semmi mást:
Legelő, kicsiny birkáktól
Tanultam a versírást.”

De érdemes beleolvasni a Jobbik legelő birkáinak más írásaiba is. Figyelemre méltóak Murányi Levente magvas kulturális (!) gondolatai is, miszerint „Ez az áldemokrata Európa 1920-ban majd 1947-ben keresztre feszítette a Magyar Királyságot, a Mária országa napjainkban már csak a csoda segítségével képes talpra állni.”

De a kultúra rovatban olvashatunk  a HVIM „közkedvelt” nemzeti gyerektáboráról, A szmolenszki légi katasztrófáról, a locsolkodásról, a Húsvétról, és természetesen itt adták közre Szegedi Csanád Ébred a magyar! című igen emlékezetes optimista hangvételű húsvéti üzenetét is,amelyben többek között közli velünk, hogy "A magyarság tele is hamarosan véget ér  reményeink szerint."

Na persze természetesen a Jobbik honlap legnépszerűbb bejegyzése azért mégis a Solymosi Eszterről való fényképes megemlékezés: Minden évben megkoszorúzzuk Solymosi Eszter sírját címmel.