Nincs olyan magyar állampolgár, aki az elmúlt 23 évben ne vette volna észre, hogy a magyar politikai és gazdasági életet egy olyan alakzat irányítja, amit leginkább a polip kifejezéssel lehetne leírni. Karjai messzire elérnek, megszámlálhatatlan irányba fejtenek ki hatást, befolyásuk alatt tartják a legfontosabb pénzügyi, gazdasági, politikai, tájékoztatási pozíciókat. Mindenki, legyen az akár az egyik, vagy másik párt iránt végletesen elkötelezett szavazó, vagy dörzsölt propagandista, legyen az első választó diák, vagy két háborút megélt nyugdíjas, mindenki tudja, hogy a magyar gazdaság és politika sorsa a nyilvánosság elől elzárt titokzatos hátsó szobákban dől el. Ez a megfoghatatlan, meghatározhatatlan, és teljes terjedelmében még a működtetői által is megismerhetetlen "lény" a polip. A magyar polip.

Ki hozta létre és milyen eszközökkel?

Az ehhez hasonló kérdésekkel foglalkozó összeesküvés elméletek ezer és ezer oldalakra rúgnak. Egy részük holdkórosok által hallucinált képtelenségekből, más részük kivételesen intelligens gondolkodók által a tények megfigyelésén keresztül felépített elméletekből állnak, de akadnak belső informátorok kiszivárogtatásaiból származó morzsák is, vagy véletlen lebukásokból a felszínre kerülő elemek is.

A magyar polip fő mozgatója a különféle bonyolult elméletekkel szemben egy otrombán egyszerű lény:
Kovács János.

Ki ez a minden szálat mozgató rejtélyes Kovács János?
Ő a kisember. Az egyszerű senki. A tömegember. Ő az, aki sörért és virsliért, gáz és villanyszámláért szavaz. Ő az, akit a végletekig leegyszerűsített szlogenekkel és hangzatos, üres ígéretekkel lehet lekenyerezni. Kovács János az, aki négy évente megy el szavazni, de öt perccel a fülkébe lépés előtt még nem tudja biztosan, hogy hova fog ikszelni. Ő az, aki a választás másnapján már nem foglalkozik a politikával. Legközelebb négy év múlva emeli fel a seggét a Dallas harmincadik ismétlése elől. Semmi sem érdekli, csak hogy legyen elég szalonnája, langyos borsodija és kábeltévéje. Kovács János az, aki miatt a politika jelenleg semmilyen értelmes hosszútávú célt nem próbál még megfogalmazni sem. Említeni sem. Ő tehet arról, hogy a politikai elit rátelepedett mindenre amire egyáltalán rá lehet telepedni. Kovács János a felelős a privatizációért, az alagutas-viaduktos autópályákért, a trafikokért, az olajszőkítésért, a szemkilövetésért, egyszóval mindenért, aminek nem lett volna szabad megtörténnie, vagy ha mégis megtörtént, akkor legalább nem maradhatott volna következmények nélkül. A fentieknek nem lett következménye, mint ahogy semminek sincs következménye, legfeljebb annak, ha Bobby meghal a Dallasban, mert azt már mégsem lehet, akkor aztán felállunk a fotelből mind egyszerre.

Mivel Kovács János az elmúlt 50 évet a közügyekkel szemben tanúsított végtelen közönyének langyos posványában töltötte, így spontán módon kifejlődhetett egy a szülőszobától a halottasházig terjedő, mindent átszövő, mindenhol megkerülhetetlen polip, ami ma már szinte legyőzhetetlennek tűnik és ezért már az ország értelmesebbje sem emeli fel a szavát, inkább megadó engedelmességgel bezuhan a tömegsírba Kovács János mellé, vagy megértve a kor szavát beáll az aktuális hatalom szekerét tolni, hátha csurran-cseppen egy trafik, vagy legalább leesik egy ingyen toll és némi firkapapír az aláírásgyűjtéskor.

A közöny miatt épülhetett ki a kormányokon és rendszereken átívelő intézményesített rablásnak ez a felgöngyölíthetetlenül kusza szövevénye.

Ha az emberek felfognák, hogy az ország csak addig kifosztható, amíg hagyjuk, akkor lehetne tenni a szabadrablás ellen. Elhitették velünk, hogy kicsik vagyunk. Szavunk kevés. Mondták és mi lustán elhittük, hogy majd ők megcsinálják helyettünk. Hogy majd ők megvívnak a sötétség erőivel. Mi csak írjuk alá. Csak egy ikszet kérnek, mintha írástudatlanok lennénk. Csak egy keresztet tegyünk a lapra. Ezzel a felelősséget letettük. A felelősséggel együtt pedig a lehetőséget is, hogy az országot visszarántsuk ebből a dögletes posványból, ahova jutottunk.

A megoldás pedig pofon egyszerű. Vegyél részt a köz ügyeinek intézésében. Politizálj. És nem a szekértáborokból mért szardobálásra gondolok most, hanem arra, hogy legyél jelen a történésekben. Nem a mellszobor avatásokon vagy döntögetéseken. Valódi politikai eseményeken. Ezek pedig a hozzád legközelebb eső történések. A legszűkebb környezeted ügyei. A házad, az utcád, a falud, a kerületed dolgai. A nagypolitikának nevezett hazug gépezet, a képviseleti demokrácia, a maga visszahívhatatlan "képviselőivel" nem más, mint szervezett bűnözői csoportok látszólagos háborúja és valóságos kiegyezése egymással, a hatalomért.

Amíg ezen a szinten szemléljük az eseményeket, addig csak vesztesek lehetünk.

Ha részt veszünk a legszűkebb környezetünk ügyeinek alakításában, akkor van esélyünk győzni.

Ha elegen politizálunk, akkor végül az egész ország megtisztulhat.

Ehhez persze idő kell. És minél később vágunk bele, annál később jön el az eredmény.

Mire vársz még?