Megint nem jegyezték be a bíróságon a pártjukat, panaszkodott az ATV-ben ma reggel a Kétfarkú Kutya Párt alelnöke, pontosabban ezek szerint: az illegitim párt illegitim alelnöke. A bejegyzést állítólag főként azzal az indokolással tagadták meg a tekintetes Táblabíróságon, hogy az elnevezése „méltatlan képzettársításra adhat alapot”.

Nem ismerem a bíróság bölcs tanácsának részletes indokolását ez ügyben, ezért csak találgatni tudok, az elnevezés melyik része lehet az, amelyik szerintük alkalmas eme méltatlan képzettársításra. Grammatikai, szemantikai, sőt etológiai és egyéb tudományos szempontok alapján elemezve a kérdéses elnevezést, arra a következtetésre jutottam, hogy a jogtudoroknak nem a Párt szó ellen lehetett kifogásuk.

Jóllehet nekem speciel ettől a Párt szótól már magában is igen méltatlan képzettársításaim keletkeznek sajnos. Felidéződik előttem egy olyan szervezet, amelyik nem a tagjainak a díjából, hanem az állam pénzén, vagyis az én pénzemen hazudik a képembe nap, mint nap, mindenféle jólétet, bőséget ígérgetve.

De a bíróság feltehetően nem erre gondolt. De nem is a Két- vagy a Kutya szó bökhette a csőrét, hanem a farok, még inkább a két farok.

Persze erre mondhatnánk, hogy rossz az, aki rosszra gondol.

Ilyen alapon bizony nem maradhatna egyetlen párt sem Magyarországon. Nekem speciel az is méltatlan képzettársításokra ad alapot, amikor például a KDNP egynémely képviselője kereszténynek, demokratának, sőt népinek nevezi magát. Vagy amikor látom a VIP páholyokban szotyizó, őszülő, sörhasú „fiatal demokratákat”. Netán a szegényekért aggódó milliárdos szocialistákat.

Az az igazság, ki sem merem itt fejteni, hogy némelyikükről, ha meglátom őket, milyen méltatlan képzettársításaim keletkeznek!

A Jobbik pedig cakompakk egy méltatlan képzettársítás a szememben.

Persze, hogy kinek, miről, mi jut eszébe, nem vitásan eléggé személyfüggő.

Van, olyan, akinek mindenről ugyanaz jut eszébe.

Teszem azt a DK-ról is a dákó. Főleg annak az elnökéről.

Egy nagy dákó.