Nagyobb összeget tennék rá, hogy a szombati békemeneten jóval többen lesznek majd, mint az egy nappal későbbi ellenzéki nagygyűlésen. Hacsak ez utóbbi eseményre váratlanul nem tódul be Kovács László megígért huszonhárom millió románja.

Csizmadia László, CÖF elnök többször is azt nyilatkozta, egymillió résztvevőt vár (de legalább is ötszázezer főt meghaladót), amely ígéretének betartására valljuk be, valamivel azért nagyobb esélye van, mint a hőn szeretett kormányának az egymillió új munkahely létesítésére.

Egyébként is régóta tudjuk, hogy akármennyien lesznek is a Hősök terén, a Magyar Hírlap úgyis arról fog lelkendezni napokig, hogy többen voltak egymilliónál is, a Népszabadság viszont úgy fogalmaz majd, hogy „több tízezren vettek részt az orbáni hatalom parádéján”.

Csizmadia már napokkal ezelőtt azzal a kéréssel fordult hozzánk, választópolgárokhoz, hogy adjunk tippeket, mit fogalmazzanak meg hívó szóként arra a molinóra, amivel indul a menet.

Több elképzelésem is volt erre, lényegében azokból a szövegekből próbálva meríteni, amelyeket a békemenet főszervezőinek a szájából hallottam mostanában.

Szóval mik is legyenek azon a molinón? A nemzet molinóján.

Például „Gazemberek”, „idióták”, „seggfejek” felirat? Nem, ez nem igazán jó ötlet, bár ezeket is egyik prominensük, Bayer Zsolt vetette a napokban papírra, még sem a legjobbak erre az alkalomra!

De mondanak azért ők más szavakat is. „Nemzeti egység”, „megbékélés”, „magyar-magyar kiegyezés”, ilyesmiket. Ezeknek viszont már inkább a molinón a helyük.

Nekem azonban támadt még egy ezeknél is jobb ötletem: a békejobb! Pontosabban: nemzeti békejobb.

Ebben a kifejezésben benne vannak az Orbán-rendszer legfontosabb kulcsszavai.

Milyen szépen is fest majd azon a molinón az első sorban menetelő Széles Gábor, Bencsik András, Bayer Zsolt kezei között: „Nemzeti békejobbot nyújtunk mindenkinek!”

Sokan észrevettük ám, hogy az elmúlt évtizedekben Orbánék milyen ügyesen nyúltak le bizonyos nemzeti szimbólumokat, fogalmakat. Először akkor figyeltem fel erre, amikor március 15 tájékán minden Fideszes, KDNP-s malomkőnyi kokárdával jelent meg. Később jött a polgár szó kisajátítása, a lelkes polgári körök szervezkedése, buzgólkodása. Ezután következett a nemzet szó kitüntetett használata, nagy hirtelen minden nemzeti lett, még a trafik is. (Azt suttogják, hamarosan az italboltok is nemzetiek lesznek. Nemzeti Korcsma lesz majd a nevük.) A himnusz is nagyobb figyelmet kapott, ma már néhol a hazai focimeccseken is ezt halljuk, ami kimondottan vicces, például egy olyan Honvéd-Videoton mérkőzésen, ahol a két csapatban összesen nincs több öt-hat magyar játékosnál. Ilyen erővel némelyik meccsen akár a szerb himnuszt is eljátszhatnák.

Újabban, a békemenetek révén, immáron a béke szót is megpróbálják kisajátítani. A végén még majd kiderül, hogy a békegalambot is Bayer Zsolt rajzolta.

De, ha már a lenyúlásoknál tartunk. A Fidesz a saját kormányát sem kímélte, amikor a kampányában nagyvonalúan „kölcsönvette” azokat a jelszavakat, szlogeneket, amikért a kormány korábban százmilliókat fizetett ki.

Ám még ezen is túltesz, ahogy a békemenet szervezői az országgyűlési választásokat is megpróbálják elcsaklizni, de legalább is eljelentékteleníteni, amikor is Csizmadia olyasmiket nyilatkozik, miszerint nemzeti társadalmi szerződés készül, amelyet a békemeneten kívánnak átadni. E dokumentum szerint pedig „az emberek nagy többsége kéri a Fidesz-KDNP 2010-ben megfogalmazott programjának folytatását”.

És, ha az emberek nagy többsége ezt kéri, akkor ugye persze nem is kéne a sokmilliárdos költségű választási hercehurcát megtartani.