Készséggel elhiszem ennek a Vida Ildikónak, hogy André Goodfriend és rajta keresztül az amerikai hatóságok teljesen igaztalanul bántják. Készséggel elhiszem, hogy szó sincs itt semmiféle korrupcióról az ő esetében sem. Ez a vád csak az amcsik gonosz manipulációja Orbán hatalmának megdöntése végett.

Mint ahogy készséggel elhiszem, hogy Mészáros Lőrinc felcsúti polgármester sem Orbán, hanem az Isten segedelmével gazdagodott meg az állami megrendelésekből véletlenül éppen abban az időszakban, amikor a haverja és földije lett a miniszterelnök.

Elhiszem azt is, hogy Orbán Viktor vejének, Tiborcz Istvánnak a cége is kis kócerájból teljesen véletlenül éppen akkor vált többszörös milliárdos nagyvállalkozássá, az állam megrendeléseiből, amikor az após lett kétharmaddal az ország első embere. De nincs okom kételkedni abban sem, hogy Pintér rendőrei helyesen és törvényesen állapították meg, Tiborcz nem lopott fát Csabdi-Tükörpusztán, a Tiborcz Lovas Klub mellett. (Legfeljebb a traktorja.)

Elhiszem, hogy rokoni, baráti segítségek révén éppen az utóbbi években gyűlt össze annyi pénze Szijjártó Péternek, Lázár Jánosnak, Rogán Antalnak, Kósa Lajosnak és a többieknek, hogy villákat vásárolgassanak, vadászgassanak, világkörüli utakon vegyenek részt, stb.

Elhiszem én talán még azt is, hogy Habony Árpád teljesen ingyen osztogatja kormányzási tanácsait a miniszterelnöknek, továbbá az imént felsorolt uraknak, s az ő esetében is csak a vak véletlen műve, hogy szemmel láthatóan még a bőre alatt is pénz van.

Ámde azért valamit még sem értek.

Mint tudjuk, Vida Ildikón kívül még legalább további öt személy került fel az amerikai tiltólistára.  Aki nem került rá, azok közül már több is jelentkezett, s kikérte magának a feltételezést, ám az a bizonyos öt, aki tényleg rajta van, a mai napig hallgat, mint a csuka. Vajon miért?

Pedig még azt is hinni vélem, hogy ők is talpig becsületesek, patyolat tiszta a lelkük, rendszeresen járnak templomba is, és ha néha mégis elkövetnek apróbb stikliket – torkosság, kiabálás a gyerekkel, elfelejtkezés az esti imáról, ilyesmi – amint lehet, haladéktalanul meg is gyónják, a penitenciaként kirótt öt-tíz miatyánkot pedig szorgalmasan azon nyomban letudják. És bár a munkahelyükön napi tíz tizenkét órában a lelküket is kiteszik a nemzet szolgálatában, a vasárnapjaikat pedig nem a multik züllött plázáiban, hanem a családjuk körében töltik, és ha mégis vásárolnak, csakis hazai boltból hazai termékeket vesznek.

Ha engem tiltottak volna ki, ártatlanságom tudatában én biztos fel lennék háborodva, s kikérném magamnak ezt az inszinuációt.

Viszont az érintett hölgyek és urak, bár ártatlanok, mint a ma született bárány, mégis hónapok óta mélyen hallgatnak.

Vajon miért?