A Budapesti V. és XIII. kerületi ügyészség vádat emelt falfirkával elkövetett rongálás vétsége miatt Magyar Fruzsina ellen, mert 2014. április 11. napján, a Szabadság téren a védőponyvára festékszóróval „ITT ÉS SEHOL MÁSUTT NÁCI SZOBOR NEM ÉPÜL” feliratot helyezett el. A tárgyalásra február 2-án kora délután kerül sor.

Az egyik eldöntendő kérdés lesz, hogy falfirka-e ez a cselekedete?

A Btk. szerint a falfirka: festékszóróval, filctollal vagy bármilyen más felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus vagy szöveges felületbevonat, amely nem a vagyontárgy rendeltetésszerű használatához szükséges.

Kétségtelen, amit Magyar Fruzsina tett, e fogalomba beleilleszthető. A falfirkához nem kell fal. E jogszabályi megfogalmazás alapján talán még az is falfirka lett volna, ha a parkőr pincsikutyája a ponyvát lepisili. A kutyahúgy is „felületképző anyag”.

De az is falfirkának minősült volna, ha valaki a ponyvát leköpdösi, ami lehet, hogy Magyar Fruzsina ízlésétől távol áll, de bevallom, annak idején nekem volt ilyen ingerem. (Hogy a lehányásáról már ne is beszéljek.) Na persze nem a védőponyvára haragudtunk sokan, hanem arra a förmedvényre, amit megpróbáltak vele védeni és eltakarni. Nagy kár, hogy utóbb ezt a takarót nem hagyták ott – sőt, hogy nem húzták még magasabbra.

A falfirka sajátos megfogalmazásából következően ilyen vétség természetesen az is, ha a szerelmesek a park egyik padtámlájába vagy egy öreg fa kérgébe bekarcolják a nevüket. De bűncselekmény immáron az is, ha Pistike az anyukája jelenlétében a mászókára filctollal rápingálja, hogy „a Béla hüje”, és ilyen alapon az engedély nélkül kiragasztott, vagy időben el nem távolított választási plakátok is büntetendő falfirkáknak minősülhetnének.

A bűncselekmény megvalósulásához az kell persze, hogy a falfirka valamilyen mérvű rongálást is eredményezzen, vagyis valamilyen összegszerűen meghatározható kárral járjon.

A rongálás eredménye a vagyonban bekövetkezett értékcsökkenés.

Tehát a másik fontos eldöntendő kérdés, okozott-e a Magyar Fruzsina által „elhelyezett” felirat bármilyen értékcsökkenést az inkriminált védőponyvában. Jellemző, hogy a vádirat nem is tartalmazza az állítólagos rongálással okozott kár mértékét, csak az egész ponyva értékét, ami szerinte 17.500 Ft volt. De menyi a tényleges kár?

Mert ha nincs kár, nem lehet szó bűncselekményről sem. (Jellemző egyébként, hogy a vádirat nem is indítványozza az állítólagos sértett tárgyalásról értesítését sem!)

Mindehhez tegyük hozzá végül a legfontosabbat. A feliratozás egy nemes cél érdekében történt.

A durva történelemhamisítás elleni állampolgári vélemény-nyilvánítás pedig szerintem egyelőre még olyan, hazánkban is mindenkit megillető alapvető jog, amely csak a bigott Fidesz és Jobbik hívek lelkében okozhat bárminemű károsodást, de egy ponyvában semmiképpen sem. A Szabadság (!) téren ideiglenesen elhelyezett védőponyvában kiváltképpen nem, amelyiknek éppen a funkciójából adódó természetes velejárója, hogy ki van téve a szélsőséges időjárási tényezők – eső, jégeső, napsugárzás, viharos szél, növényi, állati szennyeződések, pl. galambszar – hatásának is. Vagyis folyamatosan elhasználódik, kiszakadhat, szennyeződik. Ezek egy idő után gátolhatják a rendeltetésszerű használatát, ellenben egy nácizmus elleni felirat semmiképpen nem. Sőt, demokratikus jogrendben ez inkább értéknövelő tényező kellene, hogy legyen.

Nem tudom, mit szólt volna egyébként a – mint Pintér Sándor személyes szíves közléséből tudjuk – teljesen politikamentes rendőrség, ha a vádlott azt a szöveget fújja rá a festékszóróval a ponyvára, egy piros szívvel keretezve, hogy „I LOVE VIKTOR”.

Magyar Fruzsina a holnapi tárgyalására egyébként meglepetést ígért. Biztos, hogy nem ilyesmire gondolt.