Bayer Zsolt azt írta a szombati Magyar Hírlapban, Józan eszünk c. vezércikkében, hogy „G. Fodor Gábor a polgári Magyarország termékké nyilvánításával nálam is kihúzta a gyufát. Balogh Zoltán helyre is tette, amikor kihangsúlyozta bevezetésképpen: Ez itt a Magyar POLGÁRI Együttműködés rendezvénye, és bár vannak okoskodó politológusok, de a lényeg mégis csak az, hogy minimum két cikluson keresztül építhetjük a POLGÁRI Magyarországot.”

Minderre aztán Orbán évértékelőjében rápakolt még egy lapáttal:"mi egy kereszténydemokrata alapokon álló néppárti közösség vagyunk, amelynek eszménye, vezércsillaga a polgári Magyarország".

(Érdekes, Simicska Lajos jelzőit viszont sem Balog miniszter úr, sem Orbán nem cáfolta!)

Erről a sokat emlegetett polgáriságunkról egyébként egy régi közismert orosz vicc jut eszembe. Persze, tudom, sokkal ideillőbb lenne egy székely vicc, ám az emlékezetemben ilyet most nagy hirtelen nem találtam, de remélem azért ez is megteszi, elég trendi a jelenlegi külpolitikai irányultságunkat, vagyis az „új külpolitikai doktrinánkat” tekintve.

A vicc nagyon egyszerű, több változatban is ismert, a poénja pedig az, hogy a ruszki manusz úgy éli túl a brutális hideget, hogy azt ismételgeti folyton, „Szergej fasza gyerek, nem fagy meg!”

Így vagyunk mi is ezzel a polgári, akarom mondani, ahogy Bayer Zsolt írta ájult révületében, a mai Magyar Hírlapban, csupa nagybetűvel: POLGÁRI Magyarországgal.

Azt hisszük, hogy ha sokat ismételgetjük, akkor az úgy is van.

Miközben persze az is kérdéses, egyáltalán mit értenek Orbánék a „polgári” fogalma alatt.

Feltételezem, ez is afféle unortodox polgár, az illiberális demokráciánk terméke, vagyis úgynevezett unpolgár.

Bayer Zsolt szerint Orbán másik fontos mondandója az volt, hogy az európai civilizációt komoly kihívások érik, és olyan kérdésekkel kell szembenéznie, amelyeket félő, hogy gyakran nem is ért.

Két orosz alternatív művész beszélget berúgva Párizs egyik elegáns presszójában.

Te Igor, mi lenne, ha beleszarnék a zongorába?

   Á, hagyd, úgy sem értenék!

Szóval ilyen ez az Európa is. Nem értik a mi vezércsillag polgárságunkat.

De sebaj, egyszer majd rájön az egész világ, talán még ezek az okoskodó elemzők és géfofodrok is, hogy mi mily nagyszerűek vagyunk, milyen eszményien polgáriak.

Ám addig is, továbbra is, egy a tábor, egy a zászló! – harsogja a kereszténydemokrata alapokon álló néppárti közösségünk nagyszerű vezetője.

Csak még azt az apróságot nem értem, miért van akkor az Országház épületére mégis két zászló kitűzve? A magyar, meg a… nem, nem az EU lobogó, hanem a székely?