Orbán Viktor azt gondolja, ő már bármit megtehet büntetlenül. Az országot, amivel azonosítja önmagát, a talpnyaló hívei között hűbérúrként feloszthatja, bármely külföldi hatalomnak eladhatja, és mindeme ország-rontó stiklijeiről a tényeket elferdítheti, pökhendien kedvére hazudozhat, sunyin mellébeszélhet.
Most legutóbb is valami hasonlónak voltunk tanúi a parlamenti ülésteremben.
A kormányfőt az azonnali kérdések során a jobbikos Mirkóczki Ádám faggatta volna arról, igaz-e Simicska Lajos nagyvállalkozó vádja, miszerint a katonaság idején együttműködött a III/4-es főcsoporttal.
Válaszában Orbán kb úgy reagált, mint egy felcsúti tahó bunkó, akinek az anyját szidták a kocsma hátsóudvarának kátrányozott falú vizeldéjében.
Kijelentette, hogy amit legszívesebben mondana, azt nem mondhatja. (Felteszem, ha tehette volna, valami ilyesmit mondott volna: „a te anyád a kurva”.) És amit szíve szerint tenne, a népi elégtétel kedvelt módszerei gyanánt, azt meg nem teheti miniszterelnökként. („Lajos, gyere ki bazmeg, játsszuk le egy az egyben! Aztán odakint, a népi elégtétel kedvelt módszerei gyanánt, jól megrugdosná, és belevágna párszor abba a dagadt képébe.)
De - nyugtatott meg mindenkit - ez nem tart örökké. "Mindennek rendelt ideje van." (Vagyis fehér ember nem felejt.) Ez volt egyébként az egyetlen, felelős államférfihoz illő mondata aznap az országházban. Mármint hogy a miniszterelnöksége nem tart örökké.
Ami viszont a lényeget, az ügynökvádat illeti, azt elintézte azzal a blazírt megjegyzéssel, hogy "mifelénk az ilyesmit nem cáfolni szokták, hanem visszautasítani."
Minderre Mirkóczki Ádám Orbán fejére olvasta, hogy a Fidesz részéről soha nem támogatták a lusztrációs javaslatokat, vagyis az ügynök akták nyilvánosságra hozatalát az elmúlt öt évben. Aztán megemlítette még, hogy Moszkvától is kérjék ki az oda kikerült ügynök iratokat.
Orbán a viszontválaszában sértődötten, nyakatekert körmondatokban önmagát kezdte dicsérni, mint a kommunizmus elleni küzdelem élharcosát.
„A mi felfogásunk szerint a kommunizmus elleni küzdelem erkölcsi indíttatású és morális természetű, és az erkölcsi kötelesség teljesítéséért nem járhat előny. Ezért nem hozakodhatunk elő semmiféle antikommunista érdemekkel. Nem gondoltam, hogy 25 év után mégis ezt kell tennem. De a helyzet mégis csak úgy áll, hogy okunk van minderre.”
Mindehhez aztán, a nagyobb nyomaték kedvéért még hozzátette: „Az a valóság, hogy mi alakítottuk az első kommunista-ellenes szervezetet.”
Ezt mondta, s nem szakadt le azon nyomban a parlamenti mennyezet! Igaz, annyit hazudtak már e falak között Orbánhoz hasonló nagy formátumú államférfiak, hogy ez az építmény hozzáedződhetett már az ilyesmihez.
Orbán Viktor viszont, ahogy az a Fidesz honatyáitól ilyen helyzetekben már megszokott, arra árva fél mondatot sem pazarolt, ami a jobbikos képviselő mondandójának a lényege volt, vagyis az ügynökiratok nyilvánossá tétele és Moszkva megkeresése.
Ráadásul önfényező okosságait - még a viszontválaszt is! - jórészt papírról olvasta az a miniszterelnök, aki valamikor éppen azzal (is) tűnt sokkal különbnek a kommunista funkcionáriusoktól, hogy fejből mondott csodaszép, hatásos, sőt esetenként igaz szónoklatokat.
Friss kommentek