Orbánék keleti nyitása után immáron beköszöntött a déli nyitás is, aminek keretében a közeli napok egyik legnagyobb külpolitikai sikereként beharangozott esemény az volt, hogy a Külgazdasági és Külügyminisztérium közvetítésével 100 ezer bábolnai naposcsibe és mintegy 30 ezer keltető tojás szállításáról szóló megállapodást kötött a Bábolna Tetra Kft az eritreai Mezőgazdasági Minisztériummal.
A szállítmány március 16-án érkezett meg a világ egyik legszegényebb országának, és ahogy a 444 fogalmaz: „Afrika legundorítóbb diktatúrájának”, Eritreának a fővárosába, Aszmarába, közvetlenül a Sármelléki repülőtérről.
Erről a tranzakcióról, talán nem egész véletlenül, először is Torgyán József és az ő chilei cseresznyéje jutott eszembe. Aki annak idején a magyar dinnye Japán exportjáról is ábrándozott, amiben az sem zavarta, hogy az ottani piacon 5-8 centet érő dinnye Japánba szállítása kilónként egy dollárba került volna.
De ő volt az is, aki állítása szerint a thaiföldi király titkos tanácsadójával abban állapodott meg, hogy paprikát, zöldséget és dísznövényeket vesznek tőlünk, mi pedig ott libafarmot létesítünk, és beszállunk a krokodilbőr-feldolgozásba is.
Szijjártó és csapata azonban nem effajta légvárakat építget mostanában. Nekik tényleg sikerült ez a nem is akármilyen volumenű üzletkötés.
Nem vagyok a kereskedelemben, piaci árakban jártas szakember, ezért utánanéztem annak, hogy Magyarországon milyen áron lehet naposcsibét és keltető tojást beszerezni. Azt láttam, hogy előbbihez már 170 Ft/ db, míg a tojásokhoz mintegy 80 Ft/db áron hozzá lehet jutni.
Ami esetünkben azt jelenti, hogy a százezer naposcsibe ára mintegy 17 millióra tehető, míg a 30 ezer keltető tojás 2.400.000 Ft-ot kóstál. És ilyen nagyobb tételeknél még jelentősebb árengedményt is szoktak adni persze.
A csibék és tojások piaci értéke tehát együttesen sem haladta meg a húszmilliót, amiket a híradások szerint a magyar cég több mint 200.000 Euróért, vagyis több mint 60 millió forintért értékesített a távoli Afrikába.
Felteszem, a szállítási költség is igen tetemes lehetett a 7-8 ezer kilométeres távon.
De mindez a lényegen, a háromszoros áron, nem változtat.
És Ismételjük meg, a világ egyik legszegényebb országával tettük mindezt. Ennél talán már csak az lett volna nagyobb biznisz, ha pár tonna alföldi homokot is a nyakukba tudunk sózni.
Szóval erre mondhatnánk, no comment.
Illetve egy kommentár, pontosabban egy kérdés a végére mégis ide kívánkozik: ha már mindenáron nyitni kellett ebbe az irányba is, nem illendőbb lett volna a csibéket és tojásokat, a háromszoros ár helyett inkább segélyként odaadni?
Friss kommentek