Ahogy haladunk kifelé a nyárból és közeledik az ősz, egyre izgatottabban várjuk sokmilliónyi honfitársammal együtt a nagy napot, azt az október elejei vasárnapot, a sorsdöntő népszavazás időpontját, amelyik egyébként mindössze három héttel előzi meg az egyik legnagyobb nemzeti ünnepünket, amikor is az ötvenhatos októberi forradalom hőseire emlékezünk majd, Orbán Viktorra, Kövér Lászlóra és a többiekre.

Illetve elnézést, mit is beszélek, ezek az urak egy másik, későbbi, ám sokkal jelentősebb forradalom hősei voltak, a 2010-es fülkeforradalomé. Ami remélem, rövidesen szintén egyik legjelentősebb nemzeti ünnepünkké avanzsál majd.

De visszatérve erre a népszavazásra. Vagy nevezzük inkább rangjához méltón Nemzeti Népszavazásnak. Biztos vagyok abban, hogy ez a népszavazás érvényes és eredményes lesz, s a magyar nép döntő többsége kinyilvánítja majd azt az akaratát, hogy ide az Európai Unió ne telepíthessen be migránsokat, idegeneket, akárkiket, vagyis nem magyar állampolgárokat, az Országgyűlés hozzájárulása nélkül. Senkit, még pirézeket sem!

Természetesen a tilalom, amit a józan gondolkodású magyarok döntő többsége megszavaz majd, csakis az Európai Unióra lesz érvényes, s nem fog vonatkozni a kormányunkra, különösen pedig Rogán Antalra, és az ő haverjait tízmilliárdokkal gazdagító letelepedési kötvényekkel betelepülőkre. Vagyis ez a letelepedési biznisz vígan működhet tovább, ebbe még a nép sem pofázhat bele csak úgy.

Ahogy az ősi latin közmondás tartja, amit szabad Rogánnak, nem szabad az Uniónak. Quod licet Rogan, non licet Unio.

Csak itt Rogán a Bovi, s az Unio a Iovi.