Emlékszünk még, amikor mi nép kedves közvetlenséggel arra kértük a köztársaság nélküli köztársasági elnökünket, „ne írd alá János!”

Sokan azt feltételezték, hogy akkor most majd Áder János nem jegyzi ellen a CEU megsemmisítését elrendelő törvényt, hanem legalább is megfontolásra visszaküldi a parlamentnek.

János nem így tett, s nem is értem, hogy miért gondolta bárki is, hogy egy ilyen, a főnöknek különösen szívügyét jelentő kérdésben majd beleköp a levesbe.

Csintalan Sándor egy tévéműsorban azon értetlenkedett, hogy ugyan mitől félt ez a jóember, hiszen újabb öt évre megválasztották, mit tudnak vele tenni, utána már úgy sem lehet még egyszer.

Csakhogy János nem félelme miatt adta áldását a törvényre, hanem azért, mert ő is részese a NER-nek nevezett bűnbandának.

Az más kérdés, hogy persze mindemellett egy sunyi gyáva alak is. Ahogy Milne megfogalmazta: „János király nem volt jó, volt görbe dolga sok.” (Devecseri Gábor fordításában.)

Na, de mindegy. A lényeg, hogy aláírta, s így lett a Jánosból „bajszos szar”, egy madzagon rángatott báb.

Így aztán a CEU-ért folytatott küzdelem hazai terepén nem maradt más eszköz, mint az Alkotmánybíróság. Mármint az Alkotmány nélküli Alkotmánybíróság.

Odafordultunk hát, és most ugyanazt a bizakodást látom sokaknál megint, amit korábban Áderrel kapcsolatban. Csak immár nem ettől a szarjankótól várjuk a csodát, hanem az egyik legfőbb taláros testülettől.

Erről eszembe jutott egy falusi focimeccsen történt eset. A mérkőzést, mit tesz isten, épp’ egy a házigazdák községéből elszármazott bíró vezette, és a hazaiak ellen tizenegyest ítélt. Ekkor kiabált be egy sztentori borízű hang a nézőtérről: „mit ítété, átátá?”

Az Alkotmánybíróság, amelyik többségében a Fidesz kegyeltjeiből áll, persze nem fog átállni.

Vagyis az Orbánékat jogosan sújtó büntető (ismét) elmarad.