A hétfejű nyúl

(Folytatásos mese)

MESÉLŐ:

• Egyszer volt, hol nem volt, volt egy izé, szóval egy ilyen, hogy is híjják, kerekerdő. A szegények a fát lopták ki belőle, a gazdagok meg a vadakat.

MESÉLŐ:

• Oszt akkó’ ott tepert az erdő közepén a kőgazdag királyfi ész nélkül, egy csocsi-ragyi hatötvenes quadon, fekete bőrszerkóban. Valami üvöltő tuc-tuc zenét hallgatott. A varangyos békák riadtan ugráltak szét előle, amelyiknek nem sikerült, azt a kereke szétlapította. Összetalálkozott egy rút vénasszonnyal.

KIRÁLYFI

• Hé, te lábszagú bányarém, nem-e te vagy-e az az izé, sokfejű sárkány vagy mi a túró?

MESÉLŐ

• Mire a vén csaj azt rikácsolta:

VASORRÚ BÁBA

• Anyád picsája a sárkány, te rosszul sikerült!

KIRÁLYFI

• Hát akkor ki vagy, Hamupipőke? Nem vagyok túl járatos a mesékben.

VASORRÚ BÁBA

• Eszednél vagy-e te ostoba vitéz? Még jó, hogy nem Hófehérkének néztél mindjárt, vagy Ali Babának és a negyven rablónak! Én a félelmetes vasorrú bába vagyok bazmeg, aki elevenen megfőzi a gyerekeket és megeszi.

KIRÁLYFI

• Ha nem te vagy a sárkány, akkor meg mi a faszt kolbászolsz itt az utamba? Na haladjál, húzzál innen!

MESÉLŐ:

• Azzal a királyfi idegesen gázt adott és otthagyta a vasorrút. De innentől kezdve adjuk is át a szót magának a királyfinak!

KIRÁLYFI:

• Oszt’ akkor bazmeg egyszer csak mit láttak a szemeim… Hát ne tudjátok meg, egy kurva nagy szőrös baromállat ott gizdáskodott, ilyen izé lifegő szárnyakkal! Hát volt neki, sacc per kábé, vagy hét feje!

MESÉLŐ:

• Ám azt tudnotok kell, hogy az a szörnyűséges lény, amiről a királyfi beszélt, az valójában csak egy aranyos kis riadt nyuszika volt...
• De hát figyuzzatok má’ tesókáim, mielőtt azt hinnétek, hogy ez az agyas quados csávó bedrogozva látta az ugrabugra tapsifülest gonosz tűzokádó hétfejű sárkánynak, hát először hallgassátok végig ezt a történetet.
• Szóval, hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, ez a béna sárkányos sztori nem ám itt a kerekerdőben kezdődött, hanem jóval korábban! Mégpedig ottan, ahol minden valamire való mese kezdődni szokott ugye, vagyis, hogy hol volt, hol nem volt, egyszer régen, réges-régen, valahol az üveghegyen is túl, ott, ahol a kurta farkú mangalica malac kúr… akarom mondani túr, az Óperenciás tenger partján élt, éldegélt egy ilyen vén hülye, szenilis királycsávó… a lepukkant XXL-es kéglijében…

MESÉLŐ:

• Olyan csóró volt ez a király, az istenadta, az éves vagyonbevallásai alapján, mint a temetőkápolna egere. Állítása szerint – már pedig ő arra volt büszke, hogy soha nem hazudott – este azt a maradékot ette, amit reggel otthagyott, másnap reggel meg azt, ami előző estéről megmaradt neki. Így ment ez nap, mint nap, évről-évre… Még kész szerencse, hogy errefelé csak három napból állt egy esztendő!

MESÉLŐ:

• Vele élt leánya, a királykisasszony is. Hát az a spiné, az meg olyan kibaszott randa volt bazmeg, hogy amikor megszületett, a királyi bába ijedtében beleejtette a mosdóvízbe. Az anyja péklapáttal tolta a keresztvíz alá, s az udvari pap is csak jó messziről, vízi pisztollyal keresztelte meg.

MESÉLŐ:

• Na, szóval így élt- éldegélt ez a vén királyi csóka meg a lánya, míg aztán egyszer csak váratlan pénzügyi ellenőrzést kapott. Az ellenőr pedig egy nyuszi volt. Próbálta volna a király megkenni, ahogy az illik, de már ehhez sem volt elég lóvéja, mert mindenét a rokonságára, meg a haverjaira íratta. És persze a lánya sem kellett annak a tapsifülesnek.

MESÉLŐ:

• A nyulacska vizsgálata rövidúton kiderítette, hogy a király retyerutyája még az utolsó huncut petákot is elsíbolta, felélte. Törte is a fejét az öreg király erősen az udvari bolondjával együtt, na, most aztán mitévők legyenek.

KIRÁLY:

• Mondd te bolond, mi menthetné meg birodalmamat a csúfos csődhelyzettől? Ha ez kiderül, az alattvalók is zúgolódni fognak, hiába osztok ki közöttük minden négyévente másfél kiló lisztet, meg két lejárt szavatosságú babkonzervet.

UDVARI BOLOND:

• Kegyelmes uram, az alattvalóid miatt ne aggódj! A hőbörgést majd megunják, oszt hazamennek, ahogy az a hazudós nagyorrú elődöd mondogatta. Egyébként pedig át kéne íratni az egész lerobbant kócerájt valami hajléktalanra! Az ilyesmiben már van gyakorlatunk.

KIRÁLY:

• Késő bánat, ebgondolat te bolond, mert már egy zugügyvédre sem futja.

UDVARI BOLOND

• Akkor újabb adók kellenének felség!

KIRÁLY

• De hisz már így is annyiféle van, hogy az adóbevallás valagnyi söralátétre sem fér rá!

UDVARI BOLOND

• Csakhogy a nép szabotálja az adókat! Azt hazudják, nincs jövedelmük. Mit szólna, ha speciális fogyasztási adót vetnénk ki? A budikra kéne mérőberendezést szerelni. Mindenki annyit szarik, húgyozik, amennyit fogyaszt. Egyszerű lenne az ellenőrzés. Ebben nem lehet csalni.

KIRÁLY

• Ezek? Kimennének az erdőbe és stikában ott szarnának.

UDVARI BOLOND:

• Akkor nincs más hátra, hirdesse meg kegyelmed a fele királyságát a lányával együtt! Annak adja, aki megszabadítja ettől az akadékoskodó tapsifülestől.

MESÉLŐ:

• A királynak tetszett az ötlet,

(Folytatás következik!)