Proszektúra

A rafkós cigány asszony feleségül vetette magát a gyermektelen rákbeteggel, hogy megszerezhesse annak közeli rokonai – testvérei - elől a magyar ember értékes családi házát.

A másik sztori lényege pedig, hogy a kapzsi jogász az uzsorásszerződéssel kölcsönadott milliója fejében opciós joggal megszerezte a sértett házát, aki a családjával együtt földönfutóvá vált.

Hogyan néznek ki ugyanezek a történetek kicsit közelebbről?

A cigány asszony 2003- ban ismerkedett meg a vele egyidős falujabeli férfivel, az ügyes kezű kőművessel, s oda is költözött a férfihoz annak lakásába, amelyiknek egynegyed részben tulajdonosa volt a férfi testvére is. A férfinak a szomszéd üdülőhelyen volt ezen kívül egy másik jóval értékesebb – kizárólag az ő tulajdonába álló – kétszintes háza is, amiben viszont a testvére és annak rokonsága lakott.

A kőműves mester évekig harmonikus kapcsolatban élt a cigány asszonnyal, aki gondozta, ápolta is őt, majd pedig 2008. szeptemberében házasságot is kötöttek. Igaz, ekkor már kitudódott, hogy a férfi halálos rákbeteg, csupán hónapjai vannak hátra. A férfi ezt követően rendezni akarta a családi és vagyoni viszonyait, s ezért nem csupán a házasságkötést szorgalmazta, de az ingatlanjai sorsát is rendezte. Egy ismerős ügyvéd segítségével adásvételi szerződéssel megszerezte egy forintos vételárért a testvérétől az általa lakott lakás egynegyed tulajdonrészét is, így annak kizárólagos tulajdonosává vált, a másik értékesebb házat pedig ugyancsak egy forintért „eladta” a testvérének, pontosabban a testvére leányának.

2008 év vége felé az egészségi állapota már nagyon leromlott, többször is volt kórházi kezelés alatt. Közvetlenül Karácsony előtt a testvére és annak rokonsága elmentek a rákbeteg férfi lakására és elvitték a saját lakásukba, majd a már haldokló férfit december 29-én becipelték egy megyeszékhelyi második emeleti ügyvédi irodába, ahol egy újabb szerződést is írattak vele, amelyben ugyancsak egy forintért „eladta” a testvére 16 éves unokájának azt a házat is, amelyben a cigányasszonnyal ő lakott. A szerződés hiányában ugyani a ház törvényes öröklés jogcímén a túlélő házastársé, vagyis a cigányasszonyé lett volna. A férfi ezt követően december 31-én meghalt. Az ügyvéd éppen ezen a napon nyújtotta be a földhivatalba a lakástulajdon átírási kérelmet.

Január első napjaiban pedig a rokonság megjelent a halott lakásán és onnan durva sértő szidalmazások közepette a cigány asszonyt kizavarták, az értékesebb dolgokat elszállították, a lakást pedig lezárták.

A fiatal jogász kisgyermekkorában elveszítette szüleit, intézetben nevelkedett. A jó eszűés jó zenei hallású gyerek elvégezte a jogi egyetemet, közben a baráti körével egy zenekart is alakított az intézetben megspórolt pénzéből. Ekkor szerzett tudomást egy olyan hirdetésről, amelyet egy jó nevű megyeszékhelyi ügyvédi iroda adott fel, igen csábító befektetési lehetőségeket ajánlgatva. A fiatal jogász, akinek közben egy fővárosi ügyvédi irodához sikerült ügyvédjelöltként leszerződnie, felvette a kapcsolatot a befektetéseket kínálgató ügyvéddel. Egymillió forintot adott át, annak reményében, hogy egy év múlva azt jelentős haszonnal megnövelten fogja visszakapni. A kölcsön biztosítékául ráadásul az ügyvéd a jogászfiú számára opciós jogot kötött ki annak a személynek a házára, aki az egymilliót kölcsönbe kapta az ügyvédi irodán keresztül.

Egy év elteltével a kölcsönvevő nem tudta a pénzt visszafizetni, ezért némi jogi procedúra után a jogászfiú opciós joga érvényesítésével az adós házának tulajdonjogát megszerezte. Természetesen neki nem a lakás kellett volna, azt korábban nem is látta, hanem a kamatokkal megnövelt pénz, hogy a zenekar részére az áhított felszereléseket megvehesse. Ekkor érte az első, igen kellemetlen meglepetés. A papíron négymillió forint értékűnek feltüntetett „lakás”valójában egy lebontásra ítélt és kötelezett romhalmaz volt, amelyik nem, négymilliót nem ért, de még ötszázezret sem. Miután a ház tulajdonjoga a nevére került, rövidesen meg is kapta az első bírságoló határozatot a lebontás elmulasztása miatt. A nagyobb pofont akkor kapta, amikor értesítették, hogy csalás bűntette és jogosulatlan pénzintézeti tevékenység miatt nyomozást indítottak ellene, mondván, hogy pénzét uzsorás szerződéssel kölcsönadta, s az adóst pedig, akitől a lakását opciós joggal megszerezte, megtévesztette és megkárosította azzal, hogy egymilliós kölcsön fejében hozzájutott annak négymilliós házához. Ezt követően  már ügyvédi tevékenységét sem gyakorolhatta tovább. Közben az állítólagos sértett, aki az egymilliót megkapta, de nem fizette vissza, beperelte a jogászfiút, hogy a négymilliós lakás fejében fizessen még három milliót.

Miután a kérdéses kölcsönöket intéző ügyvédi iroda számtalan törvényellenes tranzakciót hajtott végre, az ügyben vádirat készült az ügyvédi iroda vezetője és 66 társa ellen. Több mint ezer tanút hallgatnak majd ki. A bíróság most kezdte tárgyalni a több éve nyomozati szakban folyó ügyet, legjobb esetben is több mint két év multán várható elsőfokú ítélet. A jogászfiú az LVII. rendű vádlottja lett az ügynek.

Jelenleg tehát van egy értéktelen ingatlanja, amelyen egy lebontásra váró romhalmaz áll, amelyért folyamatosan bírságolják. Folyik ellene egy per, amelyben az állítólagos sértett perli őt három millió forintért. Folyik ellene továbbá egy büntetőeljárás, ami várhatóan még több évig tart. Addig viszont ügyvédi tevékenységet sem végezhet.

Karinthy Frigyes bonmotja jut eszembe arról, hogy minden látszat csal, de nem minden csaló látszik.