"Mi, rendőrök teszünk azért, hogy kivegyük a részünket a fiatalok neveléséből” – állítja Pásztor Albert, a nagy tudású, nagy tapasztalatú, előítéletektől mentes miskolci rendőrkapitány.

Mindeközben azért - amúgy kurucinfosan –  nevén nevezi a gyereket: ”A baj csak az, hogy a sok kis aranyos cigánygyerekből gyakran lesz durva és kegyetlen bűnelkövető.”

Eme empirikus alapokon nyugvó, tudományos igényű egzakt megállapításokhoz azt már nem fűzi hozzá, hogy a sok kis aranyos magyargyerek viszont gyakran válik okos, kreatív sírkőfaragóvá és balett-táncossá, jobbik esetben kopogtatócédula hamisító politikussá, műemlékházakat csúszópénzért kiárusító polgármesterré, tisztes offshor vállalkozóvá, számla-gyárossá.

Pásztor úr az Index érdeklődésére kifejti, hogy a bűncselekmények áttekintésekor őt is meglepte a szomorú tény, miszerint az elsősorban magányos idős nőket és fiatalokat érő utcai rablások elkövetői mind romák. Az Index kérdésére, hogy miért tartja fontosnak hangsúlyozni az elkövetők etnikai hátterét, és nem fél-e az etnikai ellentétek kiéleződésétől, a rendőrkapitány kijelentette: a rendőrség tartozik annyival a város lakosságának, hogy felhívja a figyelmet egy helyzetre.

"Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy a közterületi rablások elkövetői cigány emberek. Igazából Miskolcon legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az ő részük" – jelenti ki a főfakabát.

Érthető ugye? Igazából, legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar.

Tehát, ha hiszünk a nagy tudású zsarufőnök őszinte szavainak, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a súlyos utcai balhékat kivétel nélkül a gonosz romák valósítják meg, amikor is közterületen cigit, mobiltelefont, aprópénzt, és más ehhez hasonló kiemelkedő értékeket rabolnak. A becsületes magyarok ellenben „igazából legfeljebb” bankot, benzinkutat, ilyesmiket fosztanak ki. Jobbik esetben úgy, hogy nem lőnek agyon egy embert sem, legfeljebb túszul ejtenek néhány kuncsaftot.

Kanász, Kondász, akarom mondani Pásztor főkapitány, az SZDSZ közleményére reagálva az MTI-nek elmondta: a rendőrség nem tartja nyilván a magyar állampolgárok nemzetiségét, hovatartozását, ám a kihallgatások során a jegyzőkönyvben a gyanúsított - a személyi körülményeire vonatkozó résznél - erről nyilatkozik. Ez a személyi nyilvántartásokba nem kerül bele, a büntetőeljárás során azonban figyelembe vehető egészen a büntetés kiszabásáig, hiszen a gyanúsított érdeke, hogy körülményeiről, helyzetéről beszámoljon, ami adott esetben akár enyhítheti is a cselekményének a megítélését, tette hozzá Pásztor Albert.

A rendőrség nem tartja nyilván, ki a cigány, ki nem, mondja Pásztor úr határozottan, européer rendőrparancsnokként, majd ezt követően mégis szemrebbenés nélkül kijelenti, hogy valamennyi rablás elkövetője cigány volt.

Nem tudni, ezt honnan állapítja meg Csikós, Gulyás, Csordás, akarom mondani Pásztor úr?

Ha jól értem, abból, hogy a gyanúsítottak közlik ezt. a fakabátokkal büszkén két méretes pofon között. Mi igenis cigányok vagyunk, kéretik ezt javunkra figyelembe venni..

Valljuk be, durva, kétszínű hazugság a kapitány úr vakerolása.

A gyanúsított érdeke, állítja cinikusan Juhász, akarom mondani Pásztor úr, hogy a nemzetiségérül, hovatartozásáról - cigány mivoltáról – is nyilatkozzon, mert ez adott esetben akár enyhítő körülmény is lehet.

A bíró a tárgyaláson beletekint az iratokba: ó, hát maga cigány! Akkor enyhébb büntetést szabok ki magának, tisztelt uram – mondja a mélységes mély empátiával megáldott bíró, és további sok szerencsét kívánva a roma rablót hazaküldi a családjához.

Aztán felriadtam, s a bili a kezembe lógott.