Ma reggel azt mondta az országos főkapitányunk, hogy a cigánytelepek utolsó házai elleni gyilkos támadások elkövetői ugyan még mindig nincsenek meg, de az életvédelmi osztály emberei egyébként nagyon jól dolgoznak, s az emberölések 95 %-át felderítik. 

Ezzel a ténnyel nehéz lenne vitatkozni. A felderítés ugyanis valóban sikeres akkor, amikor a helyszínen ott találják a zavarodott síró gyilkost, véres késsel a kezében téblábolni, vagy, ha a zsaruk esetleg egy kicsit később érnek ki, mert az ügyeleten időben nem fejeződött be a pókerpartijuk, akkor viszont a magába roskadt tettes már ott várja őket a rendőrségi portán. Az sem túlzottan nehéz eset, amikor az illető úriember tizenöt tanú jelenlétében verte pofán a kocsmában a haragosát, aki legurult a lépcsőn és eltört a nyakcsigolyája.

A komolyabb bajok akkor kezdődnek, amikor a gyanúsított az istennek nem akarja beismerni a tettét. Annyira rafinált és aljas például, hogy nem is tanúk előtt gyilkol, és ha valami véletlen folytán mégis véletlenül a zsaruk látkörébe kerül, még a hatodik pofon után sem hajlandó dalolni. Vagy ha mégis, az első adandó alkalommal visszavonja.

Ilyenkor nem marad más hátra, mint újabb hat fülest kiosztani, s ha ez az ősi kriminológiai kihallgatási taktika mégsem válik be, akkor, nincs mese, komolyabb nyomozásba kell kezdeni és szisztematikus aprómunkával tárgyi bizonyítékokat kellene megpróbálni begyűjteni. Persze nem úgy, hogy közben lehúgyozzuk az ismeretlen gyilkosok lábnyomait.

Ám, ha a rögzített nyomok sem vezetnek sehová, akkor még mindig marad egy utolsó lehetőség. Alkossunk profilt, most ez lett a divat. Minden magára valamit adó egykori sztárrendőr, levitézlett nyugdíjas közlekedési zsaru, botcsinálta kriminológus, kissé már meggárgyult kriminálpszichológus, munkahelyén elnyomott agressziókutató, továbbá valamennyi balettáncos és kőfaragó megalkotta és közzétette a maga profilelképzeléseit azokról az emberekről, akik ezeket a fegyveres akciókat elkövethették.

Ezek a profilok szakmailag igen értékesek voltak, s a nyomozás menetét alighanem nagy mértékben előrelendítették. Ugyanis bizonyos embercsoportokat ezen elemzések alapján máris kizárhattunk. Egyikük sem állította például, hogy a tettesek csecsemők, vagy óvodások voltak, de a nyolcvan éven felüli nagymamákra se tippelt senki. Ugyancsak nagy biztonsággal ki lehetett zárni az előrehaladott terhes anyukákat is.

Vagyis az igazi tettesek most már jó, ha vigyáznak, mert a profiljukat már a rendőrségi berkekben is alaposan ismerik. Ebben  az amerikai rendőrség szakemberei is segítették.őket. (Csak remélni merem, hogy utóbbiak nem egy dél-dakotai fiatalkorú fekete kábszeresre, vagy egy Montánai bigott lutheránus harangozóra gondoltak.)

Az más kérdés, hogy ezt a mi okos rendőreink a profilt teljes egészében ugye nem hozhatják nyilvánosságra, mint ahogy a nyomozás más tényeit sem, mert az sértené a nyomozás érdekeit.

Nyomozás érdekei? A gyilkosok esetleg rájönnének, hogy milyen is az ő profiljuk? Az bizonyára nagyon veszélyes lenne.

Mindenestre, profil ide, profil oda, úgy tűnik, a mai napig senki nem tud a fakabátoknál sem semmit arról, hogy kik voltak a brutális gyilkosok. Na mindegy, talán majd a legközelebbi hasonló emberölések után…

Beszélt még egyébként az országos főkapitány úr a tévében a Tettrekészről is, de az ő profiljuk megalkotása nem nagyon került szóba. Kik ennek a szervezetenek a tagjai, milyen emberek? Hány nyomozó van közöttük?

Az ő profiljaikra is sokan kiváncsiak lennénk ám...