Most is bekövetkezett, amire persze tulajdonképpen számítani lehetett; hogy megint az jön, amint azt Szögedében mondanák, hogy öszöd, nem öszöd, nem kapsz mást.

Vagyis úgy tesznek, mint ha lázasan kormányoznának, miközben csak közérzetjavító látszatintézkedéseket tesznek.

Csak éppen ők nem ismerik ezt be, se most, se később.

Árulja már el nekem valaki, Gyurcsánynak a kurva-országról elpuffogtatott frázisai mivel voltak inkább közhelyesebbek, mint Semjénéknek a szent-hazáról előadott lózungjai?

Kezdem visszasírni az alamuszi Gyurcsányt, Szilvásyt, Verest, Baját, Kókát és társait. Ők legalább éppen úgy viselkedtek, amilyenek voltak. Sokpénzű bunkó, tahó enyveskezű újgazdagok.

Bezzeg ezek a Semjénék még a zsíros kenyeret is késsel-villával eszik.

És ők meg éppen úgy viselkednek, mintha a kétharmaduk egész Európára vonatkozna.

Na persze ők nem kértek száz napot sem. Ők rögtön hozzákezdtek.

De mihez is?

Mert, hogy nem az érdemi kormányzáshoz, az biztos.

Már sokszor tapasztaltuk, hogy nekünk egyszerű választóknak az ígérgetésekből a választások után mindig csak a szopás jut. Vagyis újra azt kapjuk, amit megérdemeltünk. Kellett nekünk elhinni megint a sok süketelést az egyszeri nagy összegű adócsökkentésről, a százezer munkahelyről, meg társairól.

Ezek helyett lett egyelőre Székely-himnusz éneklés a Parlamentben, hetekig tartó Trianonozás, meg majd hamarosan kiszúrják a szemünket egy keresztény gyökerű és értékrendű – Fidesz-hatalmat bebetonozó –alkotmánnyal. Amitől persze nem lesz kevesebb a havi banki törlesztésünk, meg a gázszámlánk Sőt. És az is lehet, hogy kevesebb lesz ugyan a miniszter, csak éppen kétszer annyi lesz az államtitkár. Nem semmi a kettős állampolgárság megadása sem, amiből csak egyedül a szlovák szélsőséges nacionalisták húztak hasznot.

Mostanában magasztos szavakban és fennkölt praeambulumokban ugyancsak nem szenvedünk hiányt. (Kár, hogy ilyesmikkel nem lehet nem, hogy a Dunát, de még a Bódva patakot sem a medrébe visszaterelni.) Akik emlékeznek még a tíz évvel ezelőtti permanens millenniumi ünnepségekre, koronaúsztatásokra, azoknak máris erős dézsavű érzésük van.

Éljen az újjáalakult Országimázs Központ is!

Persze sejtettük mi ezt már korábban is, hogy így lesz, sokan kezdtünk el gyanakodni a folyamatos csontvázazás kapcsán, hogy mire is megy ki ez a játék.

Egyébként, hogy miért éppen Kósa Lajos fogalmazott ilyen feltűnő keménységgel a közelgő államcsőd veszélyéről, meg az alkotmányossági szabályok esetleges felfüggesztéséről? Amikhez képest a Svéd nyugdíjrendszer, meg Orbán királlyá koronázása is nevetséges semmiségnek tűnik?

Bizonyára ha Orbán mondja, ezzel lerontja a nagy nehezen felépített – főként az MSZP tevőleges balféksége hatására jelentősen megnövekedett - imázsát. (Emlékezünk még nem is oly régen Dávid Ibolya és Szili Katalin is lekörözte őt.)

A kerek Svejk-fejű Kósa Lajos meg úgyis mondott már máskor is hülyeségeket. Csak mondjuk elég volt neki Kubatov nevét megemlíteni, hogy össze-vissza beszéljen.