Az index címoldalán figyelek fel az Egyenlítő „Wikileaks-botrány: ami az MTI-ből kimaradt” című blogjára.
Az írásra rákattintva feltűnik, hogy a blogger már a címében is nevesíti a főgonoszt: „Wikileaks-botrány: Orbán szervezte a zavargásokat?”
Egyenlítő ezután arról értekezik, miszerint egy Budapestről Washingtonba küldött titkos követségi távirat került a Der Spiegel birtokába. Amelyből bizony „elég világosan kitűnik”, hogy a budapesti amerikai követség információja szerint a Fidesz kapcsolatot tartott fent „az erőszakos tiltakozókkal”. Sőt a táviratból arra is lehet következtetni, hogy a Fidesz által szervezett demonstráció helyszínének kiválasztásában is látott a követség valamiféle kapcsolatot a molotovkoktélokat dobáló csőcselék és Orbán Viktor pártja között.
Most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy ebből a szövegből is teljesen egyértelmű, hogy nem Orbánról személy szerint, hanem a Fideszről állít bizonyos dehonesztáló dolgokat. A másik, ami már felületes átolvasásra is feltűnik, hogy mindezek bizonyítéka a követség egy ismeretlen forrásból származó információja „valamiféle” feltételezett kapcsolatról. Mint ahogy feltűnő, miszerint az is ismeretlen maradt, egyáltalán milyen forrásból jutott ez a távirat a Spiegelhez. Ha már mostanában mindenki a Wikileaks-ról beszél, hát legyen a Wikileaks!
Bizony csupa ködös megfogalmazás az egész írás.
Az Egyenlítő blog a galamus hu. blogportált jelölte megj műve forrásaként. Ezek után természetesen érdekelt az is, mit írt minderről a galamus hu.
A blog cikkének már a címe is roppant érdekes: Egy újabb MTI-s „baki”?
A kérdőjel zsurnaliszta berkekben köztudottan, gyakran az alamuszi, inkorrekt besározás eszköze. Alamuszi, mert ha számon kérik, szét lehet tárni a kezeket, mi nem állítottunk semmit, csak kérdeztünk!
Maga a blog tartalma is hasonló színvonalú újságírói teljesítmény:
„Van egy írás a Spiegel angol-nyelvű kiadásában (legalábbis a német verziót nem találtam az interneten) amelynek egy-két mondata nem a legjobb fényt veti Orbán Viktorra. A meglehetősen hosszú cikkben Christoph Schult, a cikk írója idéz egy amerikai követségi táviratot, amelyhez valószínűleg a Wikileaks jóvoltából jutott. Schult ugyan nem adja meg a távirat dátumát, de valamikor 2006 őszére datálnám.” – fejtegeti a blogger.
Tehát adva van egy állítólagos távirat, amiről nem tudjuk honnan származik, nem tudjuk, hiteles-e egyáltalán, és amiről azt f e l t é t e l e z z ü k, hogy a Wikeleaks jóvoltából jutott el az újságíróhoz. A táviratnak a dátumát sem ismerjük, de galamus.hu veszi a bátorságot, hogy valamikor 2006 őszére datálja.
Olyan apróságoktól már tekintsünk is el, hogy nem árulják el, vajh ki küldte ezt a bizonyos táviratot, s kinek a részére.
A Spiegel idézett cikkéből aztán persze az is kiderül, hogy az újságíró információ forrása a furcsa táviraton kívül Paul Lendvai úr is volt.
Az ő állhatatos Fidesz-szeretetét pedig jól ismerjük.
Nem tudom miért Teller Ede, jutott eszembe, akinek a nem létező levelét annak idején leközölte a Népszabadság.
Friss kommentek