Proszektúra

Emlékszünk, a Csillagok háborúja után hamarosan jött a Csillagok háborúja 2, majd a Csillagok háborúja3, 4, 5, 6.

A Shrek esetében és sok más amerikai sikerfilmnél ugyanez történt.

Ha Shakespeare még élne, talán ő is késztetést érezne arra, hogy megírja a Hamlet 2-t. Amelyik a győztes hadjáratából visszatért norvég királyfi, Fortinbras uralkodását mesélhetné el. Ebben a részben már nem csak Hamlet apjának szelleme kísértene, hanem az első részben megölt, illetve öngyilkos szereplők is feltűnnének időnként a színen, nevezetesen: Ophélia, Polonius, Claudius, Laertés, és persze Hamlet. Aki ezúttal is monologizálna persze, méghozzá ilyeténképpen: Lenni vagy nem lenni, ez nekem itt már nem kérdés.

Vagy elképzelem a Bánk bán 2-t, amelyikben Tiborc a megélhetési bűnözéssel felhagyva mezőgazdasági vállalkozásba kezdene EU-s pénzen. Endre király pedig a nevét Viktorra magyarosítaná, s békésen uralkodna vagy ötven évig.

De mindez csak puszta képzelgés.

Most viszont úgy tűnik, Petőfi Sándorból tényleg kettő van. A sajtóhírek szerint lehet ugyanis, hogy már nem is a távoli jövőben, Sárospatakon fogják eltemetni Petőfit. Mármint a másodikat.

Az első mint tudjuk a segesvári csatában esett el 1849-ben, de voltak, akiknek ez a megoldás valamiért nem tetszett. Szerintük a poétát az oroszok fogolyként magukkal hurcolták Barguzinba, s ott halt meg jóval később, ágyban, párnák közt.

A Magyarok Világszövetsége elnöksége 2010 decemberében határozott arról, hogy Petőfi Bizottságot hoz létre, amelynek fő feladata „a költő eltűnésével kapcsolatos összes ismeret feltárása annak érdekében, hogy Petőfi földi maradványait a magyar nemzet méltóképpen eltemethesse.” Szerintük ugyanis egyértelmű, hogy a barguzini leletek Petőfi Sándoréi. „Csak még a mai napig működik egy politikai szándék, amely elferdíti a valóságot.”

Annak a megfogalmazásuknak, miszerint: „Megítélésünk szerint nem annyira a mítosz, hanem inkább az igazság fontos ebben az ügyben.”, némiképp ellentmondva kifejtették azt is, hogy Sárospatakon egy Petőfi-kegyhelyet szeretnének létrehozni, amelyik méltóképpen képviselné a magyar költőóriás emlékét.

Persze ebből az újratemetésből még akár diplomáciai bonyodalmak is támadhatnak. Azt ugyanis dr. Kiszely István antropológus is elismerte, hogy a barguzini lelet a Burját Köztársaság tulajdona. De szerinte, miután az Petőfi földi porhüvelye, Petőfi pedig ugye magyar volt, ezért a lelet mégis csak a Magyar államot illeti.

Hogy ki dönt majd ebben a nemzetközi vitában, nem tudom. Talán sikerül a konfliktust a burjátokkal békésen, háború nélkül lerendezni. Ám arra már gondolni sem merek, hogy mi történik, ha netán a szlovákok is bejelentik az igényüket.

Talán még vannak akik emlékeznek rá, a rendszerváltás környékén erősödtek fel a Petőfi halála körüli viták. Morvai Ferenc a nagyrédei kazánkirály, későbbi kisgazda parlamenti képviselő vezetésével és anyagi támogatásával kutatócsoport utazott a távoli Barguzinba, s ahogy arra számítani lehetett útjukat „nem várt” siker koronázta. Igaz, bizonyos későbbi vizsgálatok szerint, a megtalált lelet egy nő teteme volt, de a mítosz továbbterjedése Petőfi szibériai életéről és haláláról ezután már megállítatlannak bizonyult.

Anélkül, hogy állást foglalnék ebben a vitában, inkább arra lennék kíváncsi, miféle, a valóságot elferdítő politikai szándékra gondolhatott Kiszely professzor úr?

A HunHír.info kommentárja ebben is eligazít.

„Petőfi újratemetése az évszázad egyik fontos eseménye lesz a magyarság szempontjából. Ezért rettegnek előre a libsik, bőröndösök, idegen zászlók alatt fetrengők, hogy több százezer magyar kíséri majd tényleg utolsó magyar útjára a lánglelkű költőt.”