Teljesen egyetértettem Schmitt Pállal, amikor a lemondása kapcsán azt fejtegette, hogy őt is megilleti az ártatlanság védelme. Aki esetleg nem tudná, az elnök úr az ártatlanság vélelméről akart beszélni, de hát nyelvbotlás lehetett, a nagy izgalomban ez jött a szájára.

Ez az ominózus – az elnök úr stílusában mondhatnánk úgy is: omniózus – ártatlanság védelme kifejezés éppen olyan nem létező terminus technicus, mint például a ködbér, mindkettőt izgulékony és igen felkészületlen részeges joghallgatók szokták nyögdécselve emlegetni a harmadik utóvizsgájuk tájékán.

Már az eddigiekből is látszik, hogy nem vagyok hajlandó meghatódni azon, ami a parlamentben történt. Körülbelül olyan stílusban szerepelt az elnök úr, mint amikor a vívó a pást szélén azon vitatkozik a találatjelző géppel és zsűrivel, hogy a döntő tust ő vitte be, nem az ellenfele. Vagyis, bár nem vágta földhöz a fejvédőjét és a kardját, de elég ingerülten rótta meg az őt plágiummal vádolókat.

Az eddigi elnöki működése pedig… Hát maradjunk annyiban ez a ténykedés még egy kisdoktori címet sem igényelt. Ehhez bizony nem volt szükség egy többszörös olimpiai bajnokra. Bólogatni még akár Torghelle Sándor is tudott volna. Sőt, ő tán még jobban is.

Hogy ki lesz az utódja? Itt a nagy lehetőség, hogy végre egy hölgy legyen.

Az MSZP már egyszer kísérletet tett erre, de akkor még a saját szövetségesei is cserben hagyták.

Most azonban más a helyzet. A kétharmad birtokában kényelmes döntés vár a parlamentre.

Teljesen egyértelmű. Németh Lászlóné miniszter asszony legyen a köztársasági elnök. Minden adottsága megvan ehhez. Eddigi szereplései alapján állathatjuk, a magyar nyelvhez való viszonya legalább olyan bensőséges, mint elődjéé.  Igaz, egyelőre még nincs doktori címe, sőt talán a felsőfokú végzettség is hibádzik, de épp ezért nem is lehet belekötni.

Ha ez nem tetszik a Kövér Lászlótól balra helyet foglalóknak, hát vegyék tudomásul, az már önmagában is méltatlan, hogy egyáltalán még ott lehetnek.