Tüntessünk ellenük?
Pár ezer ember kimegy néhány transzparenssel, zászlóval, kiordítozza magát, aztán megunja és hazamegy.
Most így a vasárnapi „nácizmus elleni tömegtüntetés” után még jobban látszik, hogy a demokrácia mindig bajban van az ilyen dolgokkal kapcsolatban. (Nekem egyetlen ott elhangzott mondat tetszett, Bajnai Gordoné: „A demokrata nemcsak az, aki nem fél, hanem az, aki nem kelt félelmet senkiben.”)
De mégis mi a fenét kezdjünk ezzel a Jobbikkal?
Kicsit olyasmi ez, mint a társadalom és a konok bűnözők kapcsolata. Az utóbbiak szarnak a törvényekre, áthágnak minden előírást, sőt ez a lényegük, de ha elkapják őket, a velük szemben fellépő igazságszolgáltatás kezét a rendőrségtől a büntetés-végrehajtásig, rengeteg részletes, sokszor szinte kínosan precíz előírás köti meg. Az ilyen eljárásokat több fokú szűrőrendszer figyeli folyamatosan, árgus szemekkel, arra ügyelve, egyik hatóság sem sértsen jogszabályt.
A fasisztákkal éppen ezért nehéz mit kezdeni. Ha ők arcul ütnek, mi nem tehetjük meg, hogy mi is hasonlóképpen cselekszünk, akár képletes, akár valóságos is ez az inzultus. Szidtad az anyámat? Gyere ki játsszuk le! Mert akkor mi a különbség köztünk? Hogy mi nemesebb eszmék védelmében tesszük ezt? De hiszen ők is meg vannak győződve arról, hogy nemesebb eszmék érdekében cselekednek.
De nyilván az sem jó megoldás, ha Máté evangéliuma szerint járunk el. „Én pedig azt mondom néktek: ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, annak tartsd oda a másik orcádat is.”
De van még ennél az orca odatartásnál is rosszabb, a színpadias ripacskodás, pl. a sárga csillag kitűzése. A sárga (Dávid) csillag egy politikus Pierre Cardin zakóján blaszfémia.
Lehet azt is tenni, hogy nem veszünk róluk tudomást.
És akkor mi van? Attól még léteznek. Mi az, hogy, nagyon is!
Tiltsuk be? A vezetőiket dugjuk börtönbe?
A történelem bizonyította, ezek a megoldások olyan hatásfokúak, mintha benzinnel próbálnánk tüzet oltani.
(Emlékezzünk, Hitler is ült börtönben. Ráadásul ott írta meg a náci ideológia fő művét, a Mein Kampf-ot, amiben kifejti antiszemita fajelméletét, világuralmi törekvéseit és kommunistaellenességét.)
Ha viszont korlátozzuk a tevékenységüket, akár csak a parlamenti házszabályok szigorításával, ezzel a demokráciát is korlátozzuk.
És ide a bökőt, hogy Kövér László erre hivatkozva először egy szocialista képviselőt fog majd az ülésteremből eltávolíttatni, nem jobbikost!
(Mint ahogy a cigány kisebbség védelmében született büntető jogszabályt is eddig szinte kizárólag cigányok ellen alkalmazták.)
A mai szélsőjobb nem III. Richard eszmei utódja egyébként. Nemes küldetéstudattal rendelkeznek, nekik magasröptű céljaik vannak. Ők éppen azokat tartják gazembereknek, hazaárulóknak, akik nem velük értenek egyet. A Shakespeare szöveg ma úgy hangozhatna egy Vona Gábor szájából: úgy döntöttem hazafi leszek. Mert ők hazafiak. Jó hazafiak.
És ki a jó hazafi? Aki megvédi nemzetét az idegenszívűektől, az országot kiáruló liberálisoktól, a gyarmatosítóktól. (Majdnem azt mondtam, az IMF-től!) Aki szereti a hazáját, ellenben nem szereti a melegeket, a cigányokat és a zsidó származásúakat.
Akarom mondani, az izraelieket.
Az utolsó 100 komment: