Elnézem ezeket az öntudatosan feszítő, ám kissé már bepálinkázottnak tűnő, nyakkendős urakat, a Polgári Magyarországért Díj kitüntetettjeit, Magyarország megmentőit. Akik úgy vigyorognak a fényképezőgép lencséjébe, mint szűzlány a tarlón.
Ez nem valami vicc ám, ők és a kitüntetőik tényleg el is hiszik ezt a „megmentő” rizsát!
A Magyar Hírlap fényképes beszámolója szerint „Kövér László, az Országgyűlés elnöke a díjátadón óriási jelentőségűnek nevezte a békemenet idei tevékenységét, amellyel meg tudta védeni a polgári Magyarország kormányát, megvédte hazánk megújításának gondolatát, a nemzet szuverenitását és a demokráciát.”
Jól hallották, a nemzetünk szuverenitását és a demokráciát az ő segítségükkel sikerült megvédeni a belső és külső ellenséggel szemben.
Nagy volt a veszély, de szerencsére itt voltak ezek a bátor férfiak. Érdemes őket név szerint is felsorolni az utókor számára. Bayer Zsolt, a pofaszétverésre biztató volt népszabis, Bencsik András egykori párttitkár, Stefka István a kádári rendszer riportere, Fricz Tamás, Széles Gábor és persze Csizmadia László.
Bizony sajátos kortörténeti tabló ez. A karrierje többségüknek a Kádár-rendszerben kezdődött.
Nehéz küzdelem lehetett, nem vitás. Megérdemlik a kitüntetést és az a mellé járó zsozsót.
A belső ellenséget főként a házelnöktől balra ülők képezték, akik folyamatos zajongás, bekiabálás, megjegyzések pergőtüzével támadtak a demokrácia ellen, a harcot nehezítette, hogy "a csekély támogatottságát feldolgozni nem képes" LMP frakció időnként nehéztüzérségi molinókat vetett be az ádáz küzdelembe.
Sólyom László pedig mindeközben – ahogy Kövér László frappánsan rávilágított erre is – az Alkotmánybíróságot úgy működtette, hogy az a parlamentarizmus alapelveit felrúgva, kvázi fellebbviteli fóruma lett az Országgyűlésnek. S ezzel „A láthatatlan alkotmány nevű istenség papjainak teokratikus hatalmát hozva létre a népszuverenitás felett.”
A kitüntetés bizonyára annak az elismerése is, hogy ha ezek a bátrak békemenetet nem szerveztek volna, hazánk már rég romokban állna a külső ellenség támadásai következtében is, mert a gonosz IMF csapatai, az európai szocikkal, Ulrike Lunacek asszonnyal és Cohn-Bendittel szövetkezve, az országot megszállva, EU gyarmattá silányították volna.
Kádár idejében egyébként hasonlóan fontos védelmi funkciót a munkásőrség töltött be, és hát most, úgy látszik, itt van erre a célra a békemenet.
Amelynek a résztvevői elődeikhez hasonlóan, élen a kitüntetett urakkal, szintén menetelgetnek. Egyelőre fegyverek nélkül.
S közben talán dúdolgatják is magukban:
„Te gaz cselszövő, aki ma népünkre törnél,
Rút áruló, szomorú rabságba döntenéd…”
Az utolsó 100 komment: