Mint tudjuk, vannak, akik abban reménykednek, a köztársasági elnökünk nem írja alá az Alaptörvényünk negyedik módosítását.

„Ne írd alá János!” – szólították őt fel afféle rejtői stílusban.

Pedig alá fogja írni. Sokak szerint nem is nagyon tehet mást. Ez nem holmi hulladék(gazdálkodási) törvény. Ez a módosítás teljesen törvényes, mert ezt a módosítást a legfőbb népképviseleti szerv kétharmada megszavazta.

Közhelyszerű, de a kétharmados népakaratot harsogókat időnként talán mégsem árt újra és újra figyelmeztetni arra, hogy az a bizonyos fülkeforradalmi kétharmad a hazai lakosság – a zemberek – mekkora hányadának akaratát is tükrözi valójában.

Kiindulva abból, hány lakosa van az országnak, közülük hányan jogosultak szavazásra, ebből mennyi a ténylegesen is szavazó, és ez utóbbiból hányan is adták a szavazatukat a későbbi győztes Fidesz-KDNP-re, nem túl bonyolult számtani művelet eredményeként megállapítható, hogy a győztesek kétharmada valójában az össznépességnek nem hogy kétharmada, de legfeljebb egynegyedét, egyötödét teszi ki.

Vagyis ez a kétharmad valójában nincs még egyharmad sem.

Ráadásul azt is tudjuk, a szavazási rendszerünk sajátosságai miatt a választáson ténylegesen résztvevő szavazóknak még a 60 %-a sem kell ahhoz, hogy egy párt megszerezze a mandátumok kétharmadát.

Persze ez egyáltalán nem szolgáltathat alapot arra a gyakran hallott ostoba ellenzéki érvelésre sem, amelyik azt a következtetést próbálja mindezekből levonni, hogy a kétharmadra hivatkozás valójában illegitim, illetve, hogy a nem kormánypártra szavazók és az egyáltalán nem szavazók, tulajdonképpen mindannyian az ellenzék bázisai.

A francot, a nem szavazók őket legalább úgy vagy még jobban utálják!

De a lényeg, hogy az Alaptörvény passzusait gatyaként váltogató hatalomnak nem ártana figyelemmel lennie a kétharmad értelmezésénél arra, hogy a fontosabb kérdésekben a világon mindenütt a demokratikus döntési mechanizmusok működésében gyakran nem elég a megjelentek szavazatának többsége, hanem az szükséges, hogy az összes szavazásra jogosult számához viszonyítottan is meglegyen az előírt egyszerű, minősített vagy abszolút többség.  

Vagyis egy igazán demokratikusan működő jogállamban a hatalomnak valamennyi választópolgár minimum kétharmadának az egyetértését kéne ehhez megszereznie egy ilyen kiemelkedően fontos kérdésben, mint az Alaptörvény elfogadása és ütre módosítgatása.

Az így kalkulált kétharmad a legszerényebb becslések szerint is, jóval meghaladná a négymilliót.

Szerintem az ország legfontosabb kérdéseiben a hallgatás egyébként sem tekinthető beleegyezésnek.