A 168Óra volt oly kedves, hogy felhívta a figyelmet Debrecen város kétmillióért megalkotott himnuszára. Az alkotó, a hetilap szerint, a művelődési ház igazgatója és csapata volt.

Íme az alkotás! https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=96YM7O_Bxlg

Hallgatom e himnusz, bocs’, HIMNUSZ szövegét és felidéződik bennem Petőfi egyik írásából egy részlet.

„Voltál-e már Debrecenben, barátom? láttad-e a pusztai várost, vagyis e városi pusztaságot? Ha porba vagy sárba akarsz fúladni, csak ide jőj, itt legkönnyebben célt érhetsz; de az orrodat jól befogd, mert különben, mielőtt megfúlnál, a guta üt meg a szalonnaszagnak miatta. Mennyi szalonna, menyi hízott disznó van itt! a szellem mégis oly sovány, hogy csak úgy csörög a bordája, éppen mint az idevaló híres talyigás lovaknak. Itt, ha vesznek is könyvet, tán csak azért veszik, hogy bele szalonnát takarjanak.”

E nyers sorokat persze mindig is túlzásnak éreztem, de most miután megismerhettem a város eme újsütetű ragacsos himnuszát, kezdem belátni a költő igazát.

Ennyi giccses gondolat együtt, ilyen tömörségben a boldogságról, a szeretetről már felveti a szándékosság gyanúját. Ilyen mennyiségű bornírt közhely egy rakáson nem lehet pusztán a véletlen műve. Ennyire nem lehet ez a város szalonnaszagú.

Nem lehetséges, hogy ezt a himnuszt valójában Székhelyi művész úr alkotta bosszúból álnéven?

Nekem az egyik kedvenc részem az, miszerint „Annyi édes mozdulásból épült fel ez a város.”

Nem tudom, a kubikolást, sóder- és cementlapátolást, téglacipelést, malterkeverést, falrakást, ilyesmit, miként lehet édes mozdulásnak titulálni. Feltétlenül meg kéne erről kérdezni néhány idősebb kőműves-culágert is napi tíz-tizenkét órás édes mozdulás után.

Ez bizony egy linzer-Debrecen édi-bédi himnusza.

Vagyis ahogy azt Selmeczi Gabriella két tüchtig sütirecept között elképzeli.

Az is kiváltsága az itt élőnek, a himnusz szövege szerint, hogy az idő két kezével szórja rá az igazságot. Persze, felteszem, főleg akkor, ha az illető városlakó Fideszes kötődésű, plusz egyúttal művelődési központ igazgató is. Az igazság pedig ilyenkor két kézzel szórt bankókötegek képében jelenik meg a számára.

Az, hogy a debreceniek a himnuszuk szerint magyarok szeretnének maradni, szintén igen csak érthető ebben a bonyolult gyarmatosító világban.

Egyébként kicsit azért hiányos is ez a himnusz. Van ugyan egy halvány utalás a pulykakakasos nótára („Debrecenbe kéne menni, ott is boldogabbnak lenni.”), de hol marad a lyukas kas, a pulykakakas és erről az utóbbiról jut eszembe, főleg persze hol marad Kósa Lajos?

Hogy a rezsicsökkentést már ne is említsük.

Egyébként pedig ahelyett, hogy gúnyolódnánk mindezen, inkább követendő példának állítanánk.

Saját himnuszt minden városnak. Minden településnek.

Nagyobb tételben biztosan olcsóbb is lenne.