Abban szinte mindenki egyetért, hogy Párizsban rettenetes dolog történt, amikor a Charlie Hebdo több újságíróját algériai származású, de francia állampolgárságú fegyveresek meggyilkolták.

Minden jel arra mutat, hogy dzsihádista szélsőségesek a párizsi újság szerkesztőségén azt torolták meg ilyen barbár kegyetlenséggel, hogy a szatirikus magazin karikatúráiban többször is kifigurázta Mohamed prófétát, azt a személyt, akit az iszlám vallás Isten küldöttjének tekint, és őt igen nagy tisztelet övezi a több mint 1,3 milliárd híve körében.

A nemzetek többségének, még az arab államoknak a vezetői is elítélték ezt a szörnyű vérengzést, a demokrácia, a szólásszabadság és sajtószabadság elleni támadásnak értékelték. Angela Merkel szerint az iszonyatos terrorcselekmény nemcsak francia polgárok élete és Franciaország biztonsága ellen irányult, hanem támadást jelent a vélemény- és a sajtószabadság, a szabad, demokratikus kultúra egyik alapeleme ellen, ami semmivel nem igazolható.

Természetesen hasonlóképpen nyilatkozott meg az eset kapcsán Orbán Viktor és Áder János is. Utóbbi megerősítette, hogy Magyarország a leghatározottabban elítéli a terrorizmus minden formáját, és következetesen kiáll a gondolatok, a vélemény és a sajtó szabadságának, közös európai alapértékeinek védelme mellett.

Nem tudom, hogy miközben Áder János eme, a terroristák cselekedetét megbélyegző véleményét körmölgette, külön kiemelve a gondolatok, a vélemény és a sajtó szabadságának, közös európai alapértékeinek védelmét, eszébe jutott-e a büntető törvénykönyvünk 334. § rendelkezése?

E szerint ugyanis, aki nagy nyilvánosság előtt Magyarország himnuszát, zászlaját, címerét vagy a Szent Koronát sértő vagy lealacsonyító kifejezést használ, illetve azokat más módon meggyalázza, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Amely paragrafus lényegében azt jelenti, hogy a közös európai alapértékek védelmére olyannyira háklis államelnök úr szerint is egy több mint egymilliárd ember által tisztelt prófétán lehet szabadon tréfálkozni, gúnyolódni. Ám ugyanez már büntetlenül nem tehető meg például egy olyan megrongálódott – meggörbült kereszttű – hatalmi jelképpel, mint az a királyi korona, amelyhez egyébként oly sok vér tapad, s amit mégis nagy-nagy áhítattal kötelezően nagy kezdőbetűkkel lehet csak leírni, és kötelezően szentnek, akarom mondani Szentnek kell nevezni.

Na jó, nálunk egyelőre nem lőnének agyon, ha szent koronát írnék és micisapkának titulálnám azt vagy netán más módon viccelődnék vele.

Legfeljebb csak börtönbe csuknának érte.